Most volt a keresztény világban a vidám farsangi, karneváli időszak vége, kezdetét vette a negyven napos (quadragesima) nagyböjt. Finom farsangi fánkkal elviselhetőbb a koplalás is. Különösen, ha van (farsangi) kocsonya is… (Bár én kocsonyára nem emlékszem, ártány-májra inkább, ebből a mondókából: Hipp-hopp fársáng! Megölték az ártányt,/ Nem adják a máját, csak a szalonnáját…) A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak régebben nálunk is felvonulásokhoz, bálokhoz, népünnepélyekhez, vidámsághoz, eszem-iszomhoz kötődött – varázsa mára megkopott: se fölvonulás, se bál, se mondóka; a fánk is amerikai lett, mint a farsang, melyet mára eluralt a jenki ’velentájn déj’….

Nem úgy, mint másutt szerte Európában, Észak- és Dél-Amerikában (Rio de Janeiro, Velence, Köln, Barranquilla, Sao Paulo, Tenerife, New Orleans stb.) A világ ’nagy’ karneváljai sorában pár éve megjelent egy jelentéktelen belga – kelet-flandriai – kisváros , AALST is (ez a holland-flamand, a francia-vallon. a brüsszei-brabanti nyelvhasználatban el-eltérően íródik és ejtődik: Alost, Oilsjt. Évente rendeznek itt egy háromnapos humoros hétvégi fesztivált.

A lakosság mindenféle vicces jelmezekben randalírozik az utcákon-tereken, és még viccesebbnek szánt, teherautókra szerelt hatalmas papírmasé bábuk színesítik a vasárnapi farsangi felvonulást. A rendezvényt az UNESCO 2010-ben az egész emberiség kulturális világöröksége részének nyilvánította. Akkor még ’semlegesebb’ volt a karneváli humor, mely az utóbbi években egyre ordenárébb és rasszistább (pontosabban: antiszemitább) képet öltött.

Az idei menetben két hatalmas mogorva, rosszarcú bábu ült az egyik kocsin, aranyérmével és papírpénzzel teli nagy pénzes zsákokon; ortodox zsidó ’jelmezben’: hászid kaftánban, mint nálunk a Chabad-Lubavicserek – csak nem feketében, hanem rózsaszínben (mint a Pink Panther); hatalmas strejmlivel – szőrkalappal – a fején. Az egyik (a szivarozó) vállán egy nagyra nőtt fehéregér (vagy albino patkány) – ennek a szimbolikus jelentését nem tudtam megfejteni.. Hogy könnyebb legyen kitalálni, kikről szól a példázat, mindkettőnek nagy és kampós a heftije, van szakálla és pajesza, nomeg ronda pofája. Aki még ebből sem érti, annak az alkotók (a Vismooil’n csoport, a szőrkalapokon olvasható) odaírták a karneváli kocsira a vicces ’kompozíció’ nevét: ’Szombatév’ (Sabbath Year) – és a kocsin (a képen a sapkáktól nem láthatóan) van egy jellegzetes zsinagóga-ablak is, mezúzával… (A Szombatévről hallottam: eredetileg bibliai előírás, hogy minden hetedik évben ugaron kell hagyni a földet, hogy a pihentetés után jó termésünk legyen – de átment az élet egyéb területeire is, nem ismerem pontosan a gyakorlatot.)

A holland főrabbi sokkolónak nevezte e karneváli bábuk fölvonultatását; ahogy mondta: tipikus zsidóellenes karikatúrákat idéznek 1939-ből. „Hihetetlen, hogy 70 évvel a Holocaust után ilyent lehet látni egy európai városban” -. mondta az Európai Bizottság egyik arra járó szóvivője (Brüsszel a ’szomszédban’ van, alig 30 km-re). A hazánkba készülő, ugrásra kész brüsszeli migráncsok egyelőre nem nyilatkoztak fesztiválügyben… Magyarországon nem kellene ennyi szimbólum a magyarázkodáshoz: elég lenne kitenni a karneváli kocsira (mint az óriásplakátokra) az öreg Sorost, oszt a ’zembörök’ azonnal értenék, kiről-miről van szó (tuggyukkik). Bízzunk benne, hogy a nevezetes debreceni nyári virágkarneválon nem lesznek egyik kocsinkon sem ilyen mákvirágok…

Bizonyíték a ’szelídebb’ időkből: ugyanaz a város, 2010. – a bábuk orra senkit se tévesszen meg, akkor még nem volt nyílt zsidózás Aalstban – és a belgáknak is nagy az orra, amint a franciáké is…