Albert-Lőrincz Márton két verse

(Még sincs fogódzó)
 
Odatartozunk,
mondhatni, egyazon fedél alá,
még sincs fogódzó a halálhírre…
 
Odatartozunk, 
mondhatni, értelmetlen igyekezettel,
mégis valami oda mozgat,
mint az árnyékot a futó Nap.
 
Odatartozunk, vélekedik közülünk egy,
arcát nem látjuk, így a hang
gazdátlanul gurul a semmibe
(hibás lehet az akusztika).
 
Mondhatni, ismerjük egymást,
szidjuk a másikat, s elmeséljük,
esetleg megírjuk történeteinket.
 
Mondhatni, egyazon helyhez tartozunk,
s próbáljuk kitalálni, ki az az egy,
kinek a halálhíre megrendített éppen?


(Adj neki hatalmat)
 
L. N. asztalára
 
Ígér és felejt. Ember.
Szerepköntöst felöltő ember.
Fizetett, bérből élő ember.
Pecsétet nyomó és megpecsételő ember.
Megmondó ember.
Válaszra nem méltató ember.
Ítélkező ember.
Ajtó előtt várakoztató ember.
Három lépésre helyezkedő ember.
Végtelen a várakozás, mint a remény.
Ember.
Adj neki hatalmat, hogy elárulja magát.

2019. március 8.

1 hozzászólás érkezett

  1. Hadnagy József:

    „Megérdemelné a békés halált
    minden írnok, aki az éjszakában
    tollat fog és papír fölé hajol.”

    Pilinszky János: Betűk, sorok

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights