Albert-Lőrincz Márton két verse
(Még sincs fogódzó)
Odatartozunk,
mondhatni, egyazon fedél alá,
még sincs fogódzó a halálhírre…
Odatartozunk,
mondhatni, értelmetlen igyekezettel,
mégis valami oda mozgat,
mint az árnyékot a futó Nap.
Odatartozunk, vélekedik közülünk egy,
arcát nem látjuk, így a hang
gazdátlanul gurul a semmibe
(hibás lehet az akusztika).
Mondhatni, ismerjük egymást,
szidjuk a másikat, s elmeséljük,
esetleg megírjuk történeteinket.
Mondhatni, egyazon helyhez tartozunk,
s próbáljuk kitalálni, ki az az egy,
kinek a halálhíre megrendített éppen?
(Adj neki hatalmat)
L. N. asztalára
Ígér és felejt. Ember.
Szerepköntöst felöltő ember.
Fizetett, bérből élő ember.
Pecsétet nyomó és megpecsételő ember.
Megmondó ember.
Válaszra nem méltató ember.
Ítélkező ember.
Ajtó előtt várakoztató ember.
Három lépésre helyezkedő ember.
Végtelen a várakozás, mint a remény.
Ember.
Adj neki hatalmat, hogy elárulja magát.
Pusztai Péter rajza
2019. március 8. 13:05
„Megérdemelné a békés halált
minden írnok, aki az éjszakában
tollat fog és papír fölé hajol.”
Pilinszky János: Betűk, sorok