Ül a villamosban a kisanya,
rázkódik, tenyerével tartja nagy hasát,
haja elkínzott arcába hull,
halántékán könyörögnek a kék erek,
homlokáról a veríték lassan lefolyik.

Ül ia villamosban a kisanya,
két lágy tenyere, karja megmerevedik,
rázkódik, lába elnehezül,
arcán májfolt-térkép: a világ.
Fáradt háziak omlanak össze szemében,
benzinkutak felgyújtják magukat,
foghíjas kapuk vigyorognak,
lépcsőházak szédülnek,
forognak körbe-körbe,
erkélyek zuhannak,
őrült villamos sikolt…
Ül a sikoltásban a kisanya
és mosolyog.

Forrás: Űrlap. Kriterion, 1973