B. Tomos Hajnal: Homályba vakulni
Immár nem láthatok
a túlnőtt fák miatt,
árnyak nemzik egyre
futó napjaimat.
Hagyjátok színeim
homályba vakulni,
győzelmem lassan
szégyenné fajulni.
Éjhosszat senyvedni
hiteim romjain,
meggyónni magamnak
elhamvadt éveim.
Sasszemű ítészek
piszkálják májamat,
tűfogú igazak
szétmarják torkomat.
Elhagyott anyám
s az utolsó barát,
kiittam fenékig
a vezeklők borát.
Hagyjátok színeim
homályba fakulni,
elgyávult szavamat
könnyekké némulni.
Pusztai Péter rajza