ma reggel
a szitáló ködön át
hallgattam a fák
susogásának
finom dalát
de elfelejtettem
merre tartok
kinek tartozok
mire vigyázzak
ha szól e földi ének
mert megbabonáz ahogy
hívnak a néma kürtök
égi ajtók nyílnak
csukódnak
titkos nevemen
egyre többen
szólongatnak
még egy nap
csak még egy
lesz az legalább olyan
szép és fényes
mint egy ígéret
jönne bár új nap
éjjel is mint régen
puha csókkal
ölelést várva
borítanának csodák
hiszen elférünk mi
a lombok alatt
vagy mások emlékeiben
akár padlásokon
dobozolva
fakulva ahogy
a fényképeken
mindannyian