avagy az ember sosem lehet eléggé óvatos…

Aki nézte mostanában… na jó: nem nézte, de aki rákattintott véletlenül a napokban valamelyik olyan csatornára, amit az mtva nevezetű propaganda-központ üzemeltet a mi pénzünkön, egy ünnepi műsorsorozat furcsa címére figyelhetett fel. Mit kívánt a magyar nemzet! Így. Kívánt. Múltidőben, A t egy kicsit dőtve, egy kicsit nagyobbra szedve, hadd vegyük észre. Piros-fehér-zölddel átszínezve. És aztán épületes beszélgetések ’48 szellemiségéről, a hősiességről – hát szóval mindarról, amiről ilyenkor beszélgetni kell, nem túl invenciózusan, agyonismételt bejátszásokkal, már-már hitelesítésnek szánt játékfilm-töredékekkel, amelyek egyébként egytől egyig az átkosban születtek.
De erre már alig tudtam figyelni, mert teljesen kiakadtam a múlt időbe tett 12 ponton. Vajon, miért kellett annak a címét megváltoztatni, amit már az elemiben együtt tanítanak a talpramagyarral? Aztán rájöttem: Hiszen itt félnek! A lakájmédia médialakájai rémeseket álmodnak és verejtékezve, halk sikollyal töpörödnek fel éjjel az ágyukban. Vajon elég éberek voltak-e? Vajon kellő öncenzúrával dolgoztak-e? Vajon nem csúszott be a napi anyagba egy rossz jelző, egy kis kritikai felhang, valami… valami félreérthető, aminek nem örülne a főnök, ne adj Isten, a főnök főnöke, vagy… még belegondolni is tiszta élve eltemetés: a főnök főnökének a főnöke…
Tegyük hát csak múlt időbe azt a 12 pontot. Mit kívánt a magyar nemzet. Még a végén lázítással vádolják majd meg, pont őt, aki olyan hűséges, aki annyira körültekintő. A vége még megjárja: „Unio Erdélylyel”, az tetszik a Jobbiknak is. De például itt van mindjárt az első:„Sajtó szabadság a’ censura eltörlésével.” Jesszus. Vagy ott van az a szerencsétlen 7. pont: „Urbéri viszonyok megszüntetése”. Nehogy már valaki azt higgye, hogy ez még ma is aktuális. Hiszen ez az ostoba, műveletlen nép, amelyik észre sem veszi, hogy itt van már a kánaán, még a végén azt hiszi, hogy ezt kívánja. Dehogy kívánja! Maximum 166 éve kívánta. Na tegyük csak szépen múlt időbe. Hajjajj. Az ember sosem lehet eléggé óvatos.

Cselényi László