Faluvégi Anna: nélkülem
kitartok holnapig
s amikor tükörbe nézel
látni fogod sebeid
a csend hidegében
nincs ott a kezem
nem hallod hangom
és nem jelez a telefon
akkor egy érintésemért
mindent megtennél
de hol leszek akkor
szilánkokká törnek
az emlékek
és húsodba agyadba
vésődnek
s nem marja ki
az idő sava
most azt mondod
menjek
én kibírom holnapig
és nem gondolok bele
mennyit fogsz sírni értem
halálodig
Pusztai Péter rajza