B. Tomos Hajnal: Kihűlőben

Mikor azt szeretném, szeressetek,
nem vagytok mellettem,
s mikor elvárnám, hogy figyeljetek,
épp másfele néztek.
Persze, nem rovom fel,
csak ahogy vak
tapint jelt az arcokon,
keresem ismerősen
simító hangotok –
mikor aztán rám lenne szükségetek,
épp valahol csellengek,
de szeretlek titeket,
persze, ha pont akkor ráérek.

Naponta eljárunk egymás mellett,
sejtjük a ruhán, bőrön túli szívet,
azt is, hogy szenved,
néha zokog észrevétlen,
de nincs időnk,
nem állunk meg érte.

2019. március 15.

Szóljon hozzá!