Ágoston Hugó: Ki kit ejt át?

Van egy publicisztikai kvázi-háziszabály: nem szerencsés viccel, csattanóval kezdeni, mert az vagy gyenge, és akkor minek bevetni, vagy nem fokozható, és akkor minek folytatni az írást. Most mégsem tudok ellenállni a kísértésnek (pontosabban, ahogy Oscar Wilde mondta, mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértést), és egy viccel kezdem, ha ismerik, annál jobb. – Benn van? – Nincs. – Kint sincs!
Szóljon, akinek erről nem az Orbán fiú esete jutott eszébe az Európai Néppárttal! A mutatvány, ami tűnhet drámának, célját tekintve megoldáskeresésnek vagy szemfényvesztési kísérletnek – tulajdonképpen bohózat. Bevallom, epizódjait követve, a rengeteg csalódás, kritikus kifakadás és méltatlankodás után hosszú ideje először remekül szórakoztam.
Hogy min is? Hát azon, hogy ezek mindent bevesznek! Igaza lett volna Orbán Viktornak, hogy idióták?! Persze nem mind, és azoktól, akik a minősítést magukra veszik, jelentkezzenek, bocsánatot is kérünk. (Nem úgy, mint a Bayer a Szentatyától … ) És kompromisszumokra is készek vagyunk. Egyikünk sem kockáztatja vele az arcvesztést, hiszen már rég nincs arcunk.
Így kell ezt csinálni! Ahol túlfeszítettük a húrt, ötven százalékban engedünk (a gróf úr csak viccelt…), cserébe lophatunk tovább, gyűlölködhetünk itthon tovább, elvégre kampány van, szavazataink aranyat érnek, nyomhatjuk tovább az illiberalizmust, a nacionalizmust, a populizmust, sérthetünk jogokat – a családban marad  .
Nyilvánvaló az is, hogy ezek szeretik, ha becsapják őket! Ha azt hazudjuk nekik, amit hallani szeretnének, kenyérre lehet kenni a legkeményebbjét is. Sosem felejtem, ahogy a korhely kapitány höhögve-röfögve mesélte a tévében, miként hitette el a kancellár (kéretik nem kan-cellárként tagolva olvasni) asszonnyal, hogy a román alkotmány nem rendelkezik az államelnök felfüggesztéséről…
Persze az alapelvek szentek, az alapelvek az Unió lelke, az alapelveknél fontosabb nincs. Erről az a másik vicc jut eszembe, amikor a gárdatiszt bocsánatot kér a kisasszonytól, akinek tánc közben rálépett a lábára, mire az szerényen megbocsát: „Nem tesz semmit, a lélek a fontos – a többi le van sz… tojva.”
Az uniós alapelvekből így leve három konkrétecske kívánság, ezeket illetően előrehaladás történt, és őszinte készséget mutatunk újabb engedményekre. Meg lehet nyugodni, nincs az a dolog, amit a konstruktív tárgyalásoknak ebben a végső szakaszában meg ne ígérnénk, ha kell a hatvan-hetven százalékig is elmenve.
Minden jel szerint szintén nemes alapértékek és alapelvek mentén történik a leendő intézmény, az Európai Ügyészség vezetőjének kinevezése, az ezzel kapcsolatos magas szintű alkusorozat is. Ha azt állítottuk, hogy „ezek mindent bevesznek”, árnyalnunk kell (kerüljük, ha lehet, ár-nyalnunkként tagolva olvasni): nem éppen mindent vesznek be. Például nem veszik be a román Alkotmánybíróság döntéseit, nem veszik be, hogy Romániában az ügyészségek és a titkosszolgálatok politikai rendőrségként (együtt)működtek sajátos, titkos és főleg törvénytelen  megállapodások alapján, az igazságszolgáltatás részrehajlóan, alkotmányos és alapvető emberi jogokat sértve fungált.
Ezzel kapcsolatban Kelemen Hunor RMDSZ-elnöki minőségében kijelentette: „Laura Codruţa Kövesit kellene kinevezni európai főügyésznek  , ha már eljutott idáig a szelekciós folyamatban, és az Európai Parlament is alkalmasnak tartja a posztra.” Sokat próbált, a DNA visszaélései ellen rendszeresen tiltakozó kisebbségi érdekképviseleti szervezetünk elnöke ne tudná, hogy az európai főügyész kinevezésében az Európai Parlamenttel egyenlő szava van az Európai Unió Tanácsának? Vagy véleménye a transzilván pragmatizmus első igazi, nagy horderejű megnyilvánulása? Esetleg nem is véleményről, hanem a legfrissebb néppárti bohózat nyomán – bocsánat, információk/eligazítások birtokában – megfogalmazott jelzésről, sőt üzenetről van szó? Rövidesen elválik.

2019. március 15.

Szóljon hozzá!