a versgyáros ellopta a költőtől a sablont
módszert gyártott, sokszorozta s a szalagon
futólépésben sorakoztatta, katonákként
nem számított sajátság, érték
nyomatta őket, mint pénzt a verdén
s hogy minden verset befogjon
a versenylovak gyorsaságával
gyűjtötte-fabrikálta magának
a szójátékokat, sorokat, rímeket
hamarosan egy lére ment mind
sápadt sárgák lettek, mint a kínaiak
egy néven masíroztak, (szó)tagolódtak
a nagy versseregbe
– és nem is a föld alatt –
csak a nappal nem gondolt a gyáros
ki megunta e piacgazdaságot
s kisvártatva aszályt árasztott
sugaraival a regimentre
száradt fűszálakként hajoltak
vízszintesen, mint halottak
a föld felett az egyen versek
a csodát kirekesztették
a gyártósoron belőlük
siratóik sem voltak

egyetlen szó maradt titokban
keresd meg

2019-03-14

1. Maria Romhanyi:
   2019. március 18. 06:08

   Nagyon szellemes ,jót nevettem a játékos versen!

2. Nászta Katalin:
   2019. március 18. 09:27

   Mert neked van humorod!!! :)

3. Berkes József:
   2019. március 21. 19:07

   Tényleg szellemes, de nem nevettetett meg.Inkább elgondolkoztatott.
   Kiket vesz célba ez a vers? Nekem lenne okom a sorozatgyártásra, a késői kezdés okán, de nem teszem, mert tisztelem a verset.

4. Nászta Katalin:
   2019. március 25. 05:31

   Köszönöm, hogy elgondolkoztat. Mindig van(nak), akik okot adnak egy vers megszületésére, de mindenkinek magának kell válaszolnia rá. Nekem is.