A szerző felvételei

Lappföldön, az Északi-sarkkör fölött gyakran süllyed a hőmérő szála -25 fok alá. A vizek befagynak, az egyedüli lehetőség horgászatra a jégbe fúrt léken keresztül nyílik.
A kékes-zöld fényben tisztán lehet látni, ahogy a villantóval odacsalt havasi vöröspisztrángok (svédül röding), törpemarénák (sik) és pénzes pérek (harr) gyanakodva kerülgetik a horogra tűzött kukacokat.
Aki a hétvégeken huzamosabb ideig szeretne lékhorgászni, annak a rénszarvasbundából készült ruházaton kívül – a Gore Texet és a gyapjút el lehet felejteni – szélvédett helyre van szüksége. A Balatonnál nagyobb Torne-tó, a Torneträsk jegén ez hiánycikk, ezért a találékony kirunai lékhorgászok horgászásra és szállásra egyaránt alkalmas, szántalpakkal ellátott házikókat építettek, és elnevezték „ark”-nak. Az ark szó magyarul bárkát, kis fantáziával pedig jégbárkát jelent. Az „ark” apró, szántalpakkal ellátott kunyhó, lékhorgász-lak, amelyet lánctalpas motorszánnal (skoter – ejtsd szkúter) a méteres vastagságú jégbe fúrt lék fölé vontatnak. Bent asztal, ágy és az ablakban művirág van. Egyesek még hordozható TV-t is beszerelnek. A meleget duruzsoló fotogénkályha szolgáltatja. A padlón levő csapóajtót felnyitva ingujjban, vagy akár az ágyban fekve horgászik (svéd kifejezéssel pimplál) az ember… Ajánlatos alaposan lehorgonyozni. Kimész pisilni farkasordító hidegbe, aztán mind futhatsz utána.
Amíg a jégbárkákról a svédek nagy része soha nem hallott, addig Lappföld legnagyobb városa, Kiruna környékén az építésük és használatuk népmozgalom. A városka lakosai közül legtöbben a világ legnagyobb vasérc bányájában, a lépcsőzetesre kiképzett Kirunavaara hegy alatt működő, óránként kb. százezer Euró hasznot hozó vasércbányában dolgoznak. A télutó alatt hat héten keresztül engedélyezett a horgászat a megyei vizekben. A hagyományos horgászmegnyitót március második vasárnapján tartják a Rautasjärvi tavon. Ilyenkor a vidék apraja nagyja kivonul a jégre. A rendszerint több mint ötezer résztvevővel megtartott lékhorgász bajnokságot a szezon vége felé, április második vagy harmadik vasárnapján tartják.
Kétféle jégbárka van: a stabil (fix) – szántalpra épített, szigetelt falú, házikó benne priccsekkel, mint egy mini lakókocsiban – és a sátorbárkák. A „fix” jégbárkákat általában ugyanazon a helyen állítják fel, a sátor bárkákat ide-oda cipelik. A sátorbárka kinyitva nagyobb ugyan, de összecsukva kis helyet foglal, ezért könnyebben szállítható. Ládába csomagolva húzzák a motorszán után.

A vörös svéd stugákra (vidéki faházakra) hasonlító „fix” bárka általában saját építésű, egyedi alkotás. Méreteit – kb. 1.6×1.8×2.5 méter – és a komfortját a fantázia, a pénztárca, valamint a szkúter kapacitása szabja meg. Anyagja fa, alumínium, üvegszál vagy akármilyen, eldobott építőanyag. A három-négy szűk négyzetméter nappal konyha és társalgó, este TV- és hálószoba. Egy kis alkalmazkodóképességgel és furfangos megoldásokkal majdnem normális, hétköznapi életet lehet élni benne. Tavasszal kihúzzák a partra, és a Kirunai Vadász-horgász szövetség által kijelölt partrészekre parkolják. Csupán a Torne-tó környékén ezernél több házi építésű bárkát tartanak számon. Újabban gyárilag is készítenek jégbárkákat, és azt tervezik, hogy a kirunaiak számára annyira népszerű jégbárka-horgászatot a közeljövőben a turisták számára is elérhetővé teszik.

Forrás: Skandikamera