A mindenváró és türelmes magyarokhoz

Boldogságod tetőpontját —
Örvendj magyar! elérted,
„Magyar kormány“ ül ős Budán,
Azt ohajtád, — azt kérted.

Hitted ugy-e? hogy alatta
Nem lesz sok huzavona, —
Mert hisz a föld, melyen te élsz,
Kormányodnak is hona.

Vártad, hogy a súlyos teher,
Válladon tán könynyebbűl,
Sorsod dolgod, — mint Bach alatt, —
Nem lesz épen oly ebül.

Remélted, hogy „negyvennyolczas
Alkotmányod viszsza tér,
Hisz kormányod erében is
Buzog tiszta magyar vér.

Biztatott is eleinte…
Mint czigány szokta lovát,
De később meg azt se mondta:
Cseréljünk aczélt — kovát.

Soha egyszer se kérdezi
Tetszik vagy nem valami?
Sőt ha te kéred esengve,
Meg se akar hallani.

Évről évre szaporítja
A roppant deficitet,
Tudja, hogy te meg se mukkansz,
Szó nélkül megfizeted.

Azért néhány millióval
Jövőre is boldogít,
Hogy még inkább növekedjék
Benned a türelem s hit.

Uj bőségszarut is csinált
Számodra, — ez а kölcsön,
Hogy abból is rád minél több
Óhajtott áldást töltsön.

Élesre kiköszörülte
A „közös-ügyes fejszét,“
Alkotmányod életfáját
Azzal forgácsolja szét.

Fejtetőre állítja azt,
A mi eddig lábon állt,
Öszszezúz és zavar mindent.
Mondván: hogy rendet csinált.

De te azért csak türj békén,
És várjál végetlenül,
Hát ha igy is a sült galamb
Tátott szádba berepül?

Dicső flegmádból ki ne jöjj,
A kormány ellen ne tégy:
Mily boldogság azt se tudni,
Mitől döglik meg a légy! ! ?

Papirrágó

---

Forrás: Ludas Matyi, 1871. november 26/49. sz.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ