Kiss Székely Zoltán: Horváth István
Úgy ment a városba, úgy ment mind feléje,
hogy a Várost magát soha el ne érje.
Vágyak riogatták. Fénypallosú város
lüktetett feléje, de kötötték sáros
szőlősörény dombú marosmenti tájak.
Ott, a Torony alján jó volt cserefának.
Indult a városból Ózd felé, mint fényre.
A város akkor önzően kapott feléje.
Pusztai Péter rajza