Nincstelen vagy vantalan?

„Egy alkalommal megemlítettem a mindenért-tiszteletreméltó Szabó T. Attila professzornak, mit szól ahhoz, vajon milyen nyelvi (és történelmi) bukfenc következtében vagyunk kénytelenek így mondani: »Nyomdafestéket nem tűrő kifejezések«, holott inkább azt kellene mondanunk, hogy »Az efféle kifejezések jól tűrik a fekete nyomdafestéket, csak a közerkölcsös, mert mindenkor közpénzes, drága nyomdafesték nem tűri (meg) az efféle kifejezéseket«.
– Jól mondod – válaszolta Szabó T. Attila –, de az én hasonló példám, megbocsáss, beszédesebb a tiédnél. Így mondjuk: »nincstelen«, holott azt kellene mondanunk: »vantalan«. A nincstelennek nincs nincse, azért nincstelen? Amikor (pedig) valójában vanja nincs, emezért viszont egyáltalán nem vantalan.” (Panek Zoltán: Függő játszmák. Dacia, 1983. – A borbereki méregkeverő)