Nádas Péter Világló részletek című könyvéről

Ahogyan már megszokhattuk tőle, a szerző ezúttal is monumentális munkával jelentkezett, amelynek újdonsága abban áll, hogy nem fikcióról, hanem dokumentum-irodalomról van szó – még akkor is, ha ez a könyv sem nélkülözi a szépirodalmi eszközöket. Mindenekelőtt a témáról, ami önmagában is nagyon érdekes: egy liberális szemléletű zsidó nagypolgári család, amelyben élvonalbeli politikusok (Mezei Ernő, Mezei Mór), földbirtokosok, aranymívesek vannak, hirtelen szembesül a Holokauszt drámájával. Ez a polgári liberális meggyőződésű szülőket a kommunista ellenállás felé sodorja. A földalatti mozgalom megmenti őket a deportálástól, a szülők hithű kommunisták lesznek, s amikor boldogan megélnék a Felszabadulást, szembe találják magukat Rákosi diktatúrájával, tisztogatási akcióival, amelynek hajszál híján maguk is áldozatul esnek. Meghasonlanak, nem értik, de már nem is akarják megérteni illúzióik elvesztését, már a túlélést sem akarják, s nagyon hamar meg is halnak, az anyával gyógyíthatatlan kór végez, az apa öngyilkos lesz.

A könyv – bár a történetek visszanyúlnak a századfordulóig és olykor előreszaladnak napjainkig végül is, Nádas első 14 évéről szólnak az 1942 és 1956 közötti időszakról. Ebben a tizennégy évben sűrűsödik össze a múlt század minden embertelensége és drámája a Horthy-korszak végnapjaitól, a nyilas uralomtól kezdve az ostromon, a sztálini ihletésű kommunista terroron keresztül egészen 1956-ig. Az író szerencséje (vagy szerencsétlensége), hogy szülei részesei lehettek a Magyarország történelmét alakító eseményeknek, személyes kapcsolatban álltak olyan személyiségekkel, mint Rajk László és felesége, Rajk Júlia, Gerő Ernő, Münnich Ferenc, Rákosi Mátyás, Aranyossi Pál (Nádas unokabátyja), a zsidókat mentő Bereczky Albert református pap, aki Ravasz László püspöknél is közbenjárt azért, hogy Horthy állítsa le a deportálásokat, stb. Ebben az értelemben nagyon fontos történelmi adatokat, tudományos feldolgozásra váró tényeket is tartalmaz a könyv.

Meghatározó évek voltak ezek a gyermek Nádas életében, amelyeknek a feldolgozása sem lehetett könnyű, s ez akaratlanul is kitetszik a könyvből. A módszer, amivel Nádas dolgozik, alapos, egyszerű és kegyetlen. Szerző nem bújik el egy fiktív családregény kínálta paraván mögé. Nem rejtőzködik, hanem a tényeket konokul kutató ember alaposságával történelmi dokumentum-regényt ír. Saját családját sem kíméli, kizárólag az igazság és a hiteles ábrázolás érdekli. Tényeket, adatokat gyűjt, majd értelmezi is ezeket, de mindig gondosan elválasztja az információt az értékeléstől.

A világló részletek persze hiányosak. A szerző nem tudhatott mindent és nem is emlékezhet mindenre abból, ami történt, de amit lejegyez, az minden esetben pontos és ellenőrzött információ. Ugyanakkor szívesen mélyed el oldalági történetekben, látszólag fölösleges, a fősodortól elkülönülő elbeszélésekben (például a lipótvárosi református templom építészeti megoldásainak elemzésében). Ezek azonban kiegészítik a korrajzot, teljessé teszik a kor megidézését, segítik az olvasót abban, hogy megértsék „a nagy idők szellemét”.

A stílus. Jól ismert Nádas korábbi könyveiből. Precíz, árnyalt és gondos. Analitikus látásmódjának tökéletesen megfelelő ez a kissé hűvös, távolságtartó, leíró stílus. Nem ragadják el az indulatok, bár olykor érezni a mondatok szándékosan visszafogott lendületét. Kissé szadista. Olykor az érthetőségen túlmenően, rendkívüli részletességgel, önmagát ismételve mesél el történeteket a kegyetlenségről, megaláztatásokról, amelyeket neki, sorstársainak vagy a rendszerek véletlenszerűen kijelölt áldozatainak el kellett viselniük.

Nehéz, de szükséges olvasmány a Világló részletek. Az olvasót megfogja és nem engedi, amíg át nem éli, meg nem szenvedi a huszadik századi történelem poklait. Jómagam már nagyon vártam az enyhülést, hogy jöjjön végre a kádári konszolidáció, hogy legalább a legszörnyűbb atrocitásoknak legyen vége. De ez nem jött el. 1956 novemberével véget ér a történet. Talán nem véletlenül, hiszen egyre inkább érezzük magunk is: nincs vége.