Úgy tartják,
ilyenkor kell ébrednem
s aztán virágoznom,
hogy amit eddig álmodtam,
valóra válhasson –
persze csak famódra,
gyökeremhez kötözve
bambán a nap állását
hosszasan követve,
aztán váratlan, – mint nemkívánt terhesség –
beindul a gyümölcs terve,
és teszem tovább a satöbbit
akár tíz éve
az összes korábbit.

Valaki egyszer
– második műszakként –
verset ír majd arról, hogy rügyeztem,
más pedig megtömi hasát
beért gyümölcseimmel,
s talán ugyanő – ha úgy tetszik –
tűzre aprít egy késő-ősszel.

S akkor most miért ébredjek?

úgy sem marad belőlem
csak pár sor
egy kockás füzetben.