Nászta Katalin: Kívül-belül, menekülő halál elől’*
bolond bolond bolond
mondja bolondnak a bolond
és kolompol és kalimpál
dönget a dobon nagyokat
donga lábával dobbant
karjaival csámpál
himbálja derekát körbe körbe
mint Arkhimédesz
kört húz maga köré
noli turbare circulos meos
ne zavard köreimet
s nem jön ki belőle
hiszi ott
védve van minden bajtól
kívül állnak a mutogatók
nézd a bolondot
csúfolódnak a vének
akik általában
nem avatkoznak a világ bajába
hagyják hadd menjen tönkre
nem veszik észre: leszakad a „kívül”
a kör belseje pedig be-
a bolond helye lyukas marad
mikor eljön a bizonyítás ideje
az apokaliptikus felismerés
amiről magyarázott
annak ki megölte
*József Attila verssorát átértelmezve a Nagyon fáj c. versből
Pusztai Péter rajza