Csíki Andrásnak

Két muraközi húzta a terhet,
a lovak hasáig ért a Nyárád.
Pléhkrisztust állított a kegyelet
a híd elé. (Rőt rozsdája vár rád

ma is.) Csobbantott a víz keszeget,
kárászt, égette a legény árnyát
futó habra a nap, a szekeret
útba állította – kényes pávát –

a fortély, sírni kezdett a nedves
homok, lassú szél a szekér alatt
emléket kajtatott, s messzi fenyves

gyantaszaga dobta magát hanyatt,
– s mit hűségem száz év óta megles –
az út porából szivárvány fakadt.

1. Skandikamera:
   2019. március 26. 05:55

   „Csobbantott a víz keszeget,
   kárászt”…

   Az „én Nyárádom” paducot, balint és márnát csobbantott.

   :-)