Bizony elég rég, húsz éve lehetett, hogy írtam egy hosszú mesét, meseregényt egy illatcseppecskéről. Råckstában laktunk éppen, ki-kisétáltunk a Mälar partjára, ott pillantottam meg egy tavaszi nap a vörös áfonya készülő termését.
Lélekben is közel álltam hozzá: szüleim idősek voltak, előre elsirattam őket ebben a mesében – melyből monológ is lett, folyóiratban közölték, valamilyen irodalmi vetélkedőn díjat nyert, aminek következményeként játszották. Végül kötetben is megjelent – szóval veszteségeim voltak, s ebben az érzékeny sztoriban fogalmazhattam meg azokat.
Mert Fifi küldetése lejár, hiába keresi égen és a Mälar fenekén. Feladatát nem találja. Rájön, hogy ő ugyanúgy eltűnik, mint ismerőse, Pára.
No de. Valami ikebana került a lakásunkba minap, s az egy idő után „beadta a kulcsot”, vagyis a csokor virágai elhervadtak, ami maradt, egypár zöld ágacska, a vörös áfonyáé. Azokat Éva vízbe tette újra, s hát a tegnap boldogan mutatja, hogy az egyik ágacska végén ott ül egy kicsi kerek valami… a gyümölcse. Egy kis vörös áfonya bendőcske, még fehér. Viszont: a közepén van egy vörös mag, s ahogy estefelé vizsgálom, látom meg, hogy a héján is létezik egy kis pír. Igazi Fifi lesz belőle!

Forrás: Lenolaj.hu

1. B.Tomos Hajnal:
   2019. március 27. 10:08

   Lehet kinevettek, de ez a készülő Fifi nagyon meghatott. Vajon csak az öregedés jele , vagy…..

2. Demeter Mária:
   2019. március 27. 17:55

   Kedves,érzékeny írás minden korosztálynak.