Egy napon
találkoztam valakivel,
aki azt bizonygatta,
hogy ő: állítólag én vagyok.
Én megőriztem a nyugalmam,
mert régóta vártam erre a pillanatra.
Én megőriztem végtelen nyugalmam,
s megengedtem neki,
hogy magára öltse a bőröm,
akár egy pizsamát.
Én megőriztem a nyugalmam,
mivel nem is tehettem egyebet,
csak mentem előre, akár a szabóolló,
miallatt a vendégem
kézenállva közlekedett,
minek következtében a gyanútlan emberek azt hitték,
hogy ventillátor vagyok,
hogy az X betű indult sétára,
hogy a homokóra megszomjazott.
Én megőriztem a nyugalmam,
mert régóta vártam erre a pillanatra.

Tóth László fordítása

Forrás: Új Forrás, 1994/6. szám