Csávossy György emlékének

Százlátó üvegeden át e táj
borai ízeidben felderengnek.
Bíbelődsz-e még velük? Szinte fáj
rügybontása újabb szőlőtöveknek.

A Kis-Küküllő üzen utánad:
fürt nem fakad a vesszőn, csak tevéled.
A Plébános titka is tenálad,
s hogy megfejted-e, szinte csak reméled.

Mert csendesen dicséred a mának
derűjét magadban, mert őrt állnak
szavaid az önzetlen örömöt

adó táj fölött, lész bölcs heroldja
a boldogságnak. Mint jó óborba
e táj lelke rég beléd költözött.