Könyvek

S’hambe Pis’hil, a timbuktui egyetem irodalomprofesszora bírálja el az ismeretlen, vastag kéziratköteget, és beleköt az elsőkötetes, egykönyves szerzőbe, aki több ezer oldal után sem árul el többet magáról, csak azt, hogy „vagyok, aki vagyok”. S az égő csipkebokor víziója a timbuktui szárazságban ideológiailag veszélyessé teszi a művet, és nem javasolja a könyv kiadását.

Egyébként is zavaros mű, műfajilag is vegyes: zsoltárok keverednek történelmi beszámolókkal és szervetlen a birkózómeccs, amit Jákob folytat az angyallal stb. Az új dolgozat Timbuktu kultuszminiszteréről szól, aki korábban a timbuktui Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője volt, és nyugdíja után kitüntetésként világirodalmat tanít a timbuktui egyetemen.
Természetesen a Tanár úr alkoholista és analfabéta. Egy Metodista és Ökumenikus Egyház elküldi neki a Bibliát, hogy nyomtassák ki timbuktui nyelven.
Mivel a Tanár úr analfabéta, egy tanársegéd kezdi felolvasni a szöveget, de mivel az illető nem bírja az arámi nyelvet, s balról jobbra haladva olvas, ezért a Los Angeles Gigant és Washingtoni Ászok közti kosárlabdameccs jegyzőkönyvét olvassa fel neki. A Tanár úr agyonlövi. Végül akad valaki, aki képes megbirkózni a szöveg egy részével, de a Tanár úr nem bízik a dolgozatban.
Miféle könyvek (A Biblia szó szerinti fordítása: könyvek)-kérdi, hisz csak egy van belőle. Jelent meg más is ettől a szerzőtől?
-Nem
Akkor egykönyves és elsőkötetes szerzőről van szó, aki csak annyit mond magáról, hogy „vagyok, aki vagyok”, ezt viszont a gyanakvó volt titokminiszter írói álnévnek tartja
Végül is Noé vérfertőzése és Mózes tömegmészárlása a Hóreb hegyen „emberközelbe” hozza a szerzőt, a Tanár úr engedélyezi az Ótestamentum kiadását, de lábjegyzetekkel látja el. Lektori jelentésében azonban sarkosabb: bírálja az egységes kompozíció hiányát és a cselekményszövést. A kóbor csoportjával együtt  rabló Dávidot tartja a mű központi alakjának, mert a Tanár úr nem idegenkedik a gyilkosságtól, Dávidot tiszteli, mert Betsabe szerelméért biztos halálba küldi annak férjét. Jákob történetében pedig szimpla birkózómeccset sejt , hisz a vudu vallás nem ismeri az angyallal való viaskodást. Végül is a Biblia véres és kegyetlen jelenetei miatt engedi a szöveg egy részének kiadatását.
Igazából a döntő ok a kiadatás mellett az, hogy a Tanár úr szerint Betsabe találta fel a szopást. Ettől a Tanár úr kivirul.

Upton Sinclair szokása ellenére részegen tántorgott be az egyetemre kreatív írástechnikai előadásába belekezdeni, és kérdést intézve szónokian tette fel nyitókérdését?

-Ki akar itt írni?

Kezek erdeje.

-Akkor miért nem mennek haza írni-kérdezte a mester és ledübörgött a pulpitusról.

Bizonyos emberek dicsősége vagy érdeme abban rejlik, hogy jól írnak; másoké meg abban, hogy nem írnak.” Jean de la Bruyere

Szép pillanata volt az életemnek, amikor a nemzeti baloldal prominens nagy öregje elcsuklott az üldöztetéstől, és harminc, az átkosban megjelent kötete ellenére az előzékenyen a sarokba tett homokkal teli tűzoltóvödörbe hányt, majd miután még harminc monográfiát íratott magáról: a csalogány elhallgatott. Néha jobb nem elbeszélni: 1956 novemberében az egyetemisták, mielőtt átlépnének a határon, összekaparnak egy marék anyaföldet a hajnali szürkületben. Fagyott, kietlen, morzsás, de a haza földje. Kicsordul a könny, kegyetlen a hideg határ. Aztán már Ausztriában az első melegedőben megolvad a zsebkendőben az anyag, és erős, de félreérthetetlen lószarszag támad. Hiszen ki jár a senki földjén? A szél és a határőrlovak (Kerekes Tamás)

Enrique Vila-Matas spanyol író szellemes esszéregénye egy rendhagyó irodalomtörténet. A regény főhőse a Nem irodalmát, Bartleby és társainak irodalmát kezdi kutatni. Bartleby archetípusa Melville egyik elbeszélésének tollnok főhőse, „akit sohasem látni olvasni…csak bámul kifelé…aki sehova nem jár…aki sohasem árulta el, hogy kicsoda… ha esetleg arra kérik, meséljen valamit magáról, akkor mindig így felel: – Inkább nem tenném.”

A Bartleby-szindróma az irodalom területén is „negatív késztetést, vagy a semmi iránti vonzódást” jelent, „amitől bizonyos alkotók, ha mégoly igényes irodalmi tudattal rendelkeznek is (vagy tán éppen ezért), sohasem jutnak el odáig, hogy írjanak. Vagy ha írnak is egy-két könyvet, utána lemondanak az írásról; vagy miután zökkenőmentesen hozzáfognak művük megírásához, irodalmi szempontból tekintve egy adott pillanatban örökre megbénulnak.” A különleges regény elgondolkodtató eszmefuttatás, a tagadás olyan művészeiről, mint Robert Musil, Arthur Rimbaud vagy J. D. Salinger.

Tulajdonképpen annyi írót vesz számba (és mind igen röviden), hogy ezt a könyvet kijegyzetelni ide feleslegesnek tűnik: képzeld el azt, hogy a 19-20. század valamennyi nagyobb írója szerepel itt… A cím miatt azért H. Melville-t kitettem. (86 fejezet, és fejezetenként átlag 4-6 író…)

a recik meg a fordító is regénynek mondja, de ez túlzás: van ugyan egy pár oldalas fiktív bevezetése, az elbeszélő mondja a fenti idézetet is, de ez a szál soha többé nem kerül elő, elhal, ezért én csak rövid esszé- ill. karcolatgyűjteménynek nevezném a világirodalomról… Pontosabban érdekes életrajzi adalékok híres és kevésbé híres írókról… Vagy: szerepel benne egy – talán kitalált – könyvtár, ahol a kiadók által visszautasított kéziratokat gyűjtik… Vagy olyan híres írók, akik nem írtak soha semmit..

Dávid, a zsidók királya ugyanolyan esendő és gyarló volt, mint bármely halandó, népe mégis csodálta, Isten pedig sokkal nagyobb áldásban részesítette, mint Ábrahámot vagy Mózest. Ő volt az eredendő „alfa hím”, az autentikus szexszimbólum, aki egyszerre váltott ki csodálóiban hősimádatot és buja szerelmet. A karizmatikus vezető, az „Isten szíve szerinti ember” ugyanakkor ravasz fondorlatokra és véres gyilkosságokra is képes volt. Jonathan Kirsch a Dávid király – Izrael uralkodójának igaz élettörténete című művében teljes képet fest ennek az ellentmondásos személyiségnek minden erényéről és gyarlóságáról.

Kirsch feszes, drámai szövege új pszichológiai mélységekbe viszi el Dávid életének jól ismert eseményeit – Góliát legyőzését, az első zsidó király, Saul erőtlen uralmának megdöntését; Jonatánhoz, Saul fiához, Dávid szeretett barátjához és talán szeretőjéhez fűződő tragikus viszonyát, ünnepelt uralkodását Jeruzsálemben, ahol nemzedékeken át trónon maradt dinasztiája. Mégis, minden nagysága ellenére Dávid szenvedélyei rabszolgája volt – telhetetlen szerető, aki elnyerve a gyönyörű Batseba szerelmét, titokban elrendezte az asszony ártatlan férjének halálát; könyörtelen harcos, kinek diadalát kegyetlenkedések kísérték; gondokkal küszködő apa, aki nem tudta megvédeni lányát a gyalázattól, s aki ellen fegyveres lázadást vezetett szeretett fia, Absalom.

timbuktui prof. kajmánpörköltet eszik,amit egy idomított kajmán szolgál fel. Mnt az országa cenzora, a timbuktui prof.(Csombe) átírja a Rómeó-t és Júliát, s a Don Quijotét-t, amibúől, hogy népe számára értelmes legyen, kihagyja a szélmalmokat, Rozinantét, Dulcineát, Sancho-t, a szélmalmokat
nagyon kampelom
lehet, hogy előről kezdem az egészet, s mindent a részeges prof. szerint láttatok.
Técsi úr elválallta a 13. fejezetet. Csütörtökön nálam alszik
megy a meló ezerrel
A nemlétező könyvek recenziója eddig is jó ötlet volt, de a timbuktui professzor a Összehasonlító Világirodalmi tanszéken, ahol a Törzsfőnök szerepe a dobnál c. szemináriumát már 10 éve oktatja, nagy BUMM LESZ

A Nemzeti Bűnmegelőzési Iroda jelenti
Átértékeljük a múltat, jelentette ki dr. Gasparovich György ezredes. A hírnév nem menthet fel senkit! Az ifjúság elleni bűntettek esetében nincs elévülés Magyarországon!
Így került az érdeklődés homlokterébe egy debreceni férfiú, Pósalaky esete. Fennállt-e veszélyeztetettség Nyilas Mihály fiatalkorúval szemben?
A nyomozati szakaszban csak „Kiskrapek” néven elhíresült aktában a Nyomozóhivatal külső szakértők bevonását tervezi, így pl. Orbán János Dénest kívánja elsőként meghallgatni, aki már nagy rutint szerzett hasonló ügyekben

Az amerikai álom
Mégiscsak lehet szarból ostort fonni – gondoltam, amikor elolvastam McMurtry Az utolsó mozielőadás c. könyvét. A silány epikai nyersanyagból állítólag komoly kultfilm készült. A regény feledhető, de van két kemény része. Tehát nemcsak fonni lehet, hanem csattogtatni vele. Mindkét epizód az amerikai álomról szól, a hamburgerfasizmus esztétikájáról. Az ínyencek csettinthetnek.

Irodalomóra

Miközben Mr Cecil azon töprengett, hogy mit olvasson fel, Joe Bob feltartotta a kezét, és vitába kezdett Mr. Cecillel Keats egyik költeményéről.
– Olvastam ezt a verset a csalogányról – mondta. – Énnekem nem tűnt valami jónak. Az volt az érzésem, mintha csalogány akarna lenni, és szerintem szamárság ezektől a költőktől, hogy valami mások akarnak lenni, mint aminek az úr teremtette őket. Ezzel kritizálják az Urat.
Mindenki vihogott, kivéve Mr Cecilt. Joe Bob egyfajta vallásos őrült volt, de senki nem kárhoztatta érte. (…) Mr Cecil soha nem tudta pontosan, mit csináljon, mikor Bob rákezdte.
– Ó, én nem hinném igazán, hogy csalogány akart lenni, Joe Bob – mondta. Talán csak halhatatlan akart lenni. Joe Bob ezzel nem volt megelégedve, és hátrasimította szőke haját.
– A halhatatlansághoz csak jó keresztény életet kell élni – mondta. – Ezt bárki meg tudja tenni, ha szereti az Urat, versírással meg úgysem lehet.

A regényben győz az epikus igazságszolgáltatás, és az író börtönbe juttatja Joe Bob nevű szereplőjét, szexuális molesztálásért. Az egyik ilyen irodalomórán fogalmazzák meg a nebulók, hogy Lord Byron nagy faszkirály lehetett, de nem értik, mit is akart azzal a versírással.

Amerika, Amerika!
A jog, a demokrácia, az igazság hazája

– Lemehetnénk a karámokhoz – javasolta Leroy. – Van ott egy vak üsző, azt megbaszhatnánk. A bácsikámé. Vagyunk elegen, le tudjuk fogni. Az a kilátás, hogy közösülhetnek egy vak üszővel, szinte az őrjöngésig felizgatta a fiatalabb fiúkat. Az itt felnövő fiatalok hamar megtanulták beérni azzal, ami adódott. A gazdafiúk úgy gondolták, hogy csak a ficsúrok szorítkoznak tehenekre és üszőkre. A falusi fiúk csinálták tehénnel, kancával, birkával, kutyával, s bármivel, amit el tudtak kapni. Rebesgették, hogy egy skóciai fiú házilúddal is csinálta. A tejgazdasági településekről származó fiúk köztudottan azért vonakodtak beállni focizni, mert akkor túl későn értek haza fejéshez, és emiatt elvesztették rendszeres kapcsolatukat a tejelő tehenekkel. Igazából a városi fiúk sem voltak különösebben válogatósok, csak az volt a baj, hogy sokkal kevesebb állathoz férhettek hozzá. Egy nyakigláb másodikost, akinek az apja biztosítási ügynök volt, még így is eksztatikus egyesülésen kaptak rajta egy aranyszínű spániellel. A város északi részéről való elfajzott ifjonc pedig egy szép napon végső kétségbeesésében fényes nappal bemászott az egyik szomszéd disznóóljába, és egy kocával csinálta.
A regény nem a II. Ukrán Front felszabadító, illetve megszálló katonáiról szól, hanem egy texasi kisváros érettségi előtt álló kamaszairól, s ha az író görbe tükröt akart tartani, ez kiválóan sikerült. A halál és néhány tragédia tágra nyitja a gyermeki látószöget, de tízszer ilyen hosszú regényt kellett volna írnia a szerzőnek, hogy ne az amerikai álom önparódiájának tűnjön a mű.

A mi részegeink a legbarátságosabbak a világon – mondta az egyik alaszkai hetilap szerkesztője, egy olyan városban, ahol tényleg probléma az ivászat. A kocsmák különös hangulatú nevekkel bírnak: Kereskedelmi Osztály, Sarkcsillag, Jégtörő Bár, Kocsma a Vasmacskához stb. Az egyik ivó belseje egy bordélyház és egy természetrajzi múzeum ötvözetének tűnik. A burgundi vörös falon csákányok, ásók, szigonyok lógnak egy szárított rozmárgyomorból készült eszkimó dob mellett. Itt nincsenek állami adók, de minden alaszkai férfi és nő (sőt minden gyermek!) évi ezer dollárt kap az alaszkai kormánytól. Michael Palin ma is lát aranyásókat, akik egy jobb nyáron akár hatezer dollárt megkeresnek.

A parton Stan Cook tengervizet pumpál egy nagynyomású öntözőcsőbe, és azzal vájja ki a fövenyt. Már három méter hosszú, kígyózó csatornát ásott így. Stan és a másik fél tucat aranyásó magányos őrültnek tűnik. Este a sörözőben találkoznak, és jó nagyokat lódítanak egymásnak. Visszafelé menet Michael Palin megáll egy sörre a Biztos Kikötő kocsmában, amelyet egy hölgy irányít. A haja kétszínű, csoki-vanília. Dollárbankókat tapasztottak a plafonra, a budi két ajtaján pedig ez áll: „Hölgyek” és „Állatok”.
A Monthy Python együttes elhíresült tagja hosszú utat tett meg. Alaszkából indult stábjával, érintette Oroszországot, Japánt, Koreát, Kínát, Vietnamot, Malajziát, Indonéziát, Ausztráliát stb. Útjának utolsó állomásai: Kolumbia, Peru, Mexikó, Egyesült Államok és Kanada. Prózája vizet sem vihet Mark Twain Utazás az Egyenlítő körül című útleírásának legjobb darabjaival, de néhány részlet megkapó.
Közben felfedeztem, hogy Palin közzétett egy regényt is. Hemingway széke a címe. Palin a BBC számára készítette tévésorozatát utazásairól, később jelent meg mindez könyvformátumban. Nos: a látvány ellenére a könyv élvezetesebb. Az író figurája a stáb fölé nő. Egy ecsetvonás a mellékszereplőkről: Fraser azt mondta, hogy valamelyik éjjel rajtakapott egy rókát, amint épp a pezsgőt próbálta kinyitni, amit a sziklák közt hagyott hűteni. Scott lazacból, lapos halból, rizsből és zöldségből álló lakomát készít. Valahol arrébb Ken fűrészel és kopácsol – jóval sötétedés után is. Basil szerint korábbi látogatókat aprít fel.

1. Gergely Tamás:
   2011. március 30. 10:18

   Csak úgy csöndben jegyzem meg, Tamás, hogy Timbiktuban könyvtár van, nem egyetem, az is a vallási központban. Továbbá nem az arámi nyelvet beszélik, azt négyezer kilométerrel észak-keletebbre…

2. Gergely Tamás:
   2011. március 30. 10:20

   Ami „birkával, kutyával´csinálást” illeti, Kínában egy juh kutyának adott életet, azt te hogyan magyarázod?

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ