Bolyai Gáspár két verse

Dal kell a szívnek

Dal kell a szívnek,
Szív kell a dalnak.
A dalos szívek
S szívből jött dalok
Sohase csalnak.

Csalódva sírnak,
S olykor reményben
Gyógyulnak újra,
Mint a természet
Május ölében.

(1925. május 2.)

*

Boldog voltam

Boldog voltam, amíg írtam,
Míg magamat jól kisírtam.

Elapadt már, nincs több könnyem,
Meghalhatok most már könnyen.

Mit írjak még a világról,
Erről a vén odvas fáról?

Halálbagoly huhog benne.
Csak már egyszer vége lenne.

Látnám majd az új világot,
Zavartalan boldogságot.

Egy új Évát, sátán nélkül –
Nappalt, amely nem sötétül.

(1921. szept 27.)

*

Évek során önmagának írt verseiből nemrég egy jókora füzetre valót szedett össze és adott át nekünk Bolyai Gáspár, aki a tudományos és irodalmi működésben olyannyira kiváló és hírneves Bolyaiak családjának leszármazottja. A versek közül több olyan, hogy szerzőjük különben érdekes személyi vonatkozásán kívül magában is helytáll: átérzettségének melege, formájának egyszerű dallamossága által, ami igazolja, hogy belőlük néhányat közlünk.

Székely Közélet – 13. évf. 45. sz. (1930. október 26.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ