még él az a költőnő aki oly szépen írt arról amikor a földgyalu kerekei alá kerülnek az utolsó versek is még mindig valós a kérdése hogy ki rettenne vissza az egyetlen lehetséges út megtételétől ilyen esetben még mindig így van minden csak kissé modernebb: a buldózerek nappal dolgoznak éjjel olajos hasuk a csillagoknak mutatják onnan tudom, hogy a lánctalpakon egyetlen vers sem akadt már évek óta fenn és nincsenek kemény vagy utolsó-id utak mit megtenni halálra szánt heroikus nem-választás kérdése csak olyan utak vannak de azok minden reggel hogy az ember találkozik emberekkel s a versek az aznapiak vagy a valaha is voltak mindenikük vagy csak a pillanatnyiak a hordozottak a lenyeltek és fel nem köhöghetőek a mérgezőek és a táplálóak de mindenképpen a poémák és poézisek szépen elmennek mind a picsába

1. Albet-LőrinczMarton:
   2019. március 31. 05:30

   Bizarr szárnyalás.. És mi vár az aktus után? Jaj!!