Debreczeni Éva: Itáliai emlékek (4)
Úszó sirály a Rialto híd alatt… mindjárt meglát egy halat (nem engem), lebukik és ügyesen megfogja. A nép ül a lépcsőkön, fent a hídon, előtte fotózkodnak, nagy zűrzavar – csak a sirály úszkál nyugodtan, ő otthon van, mit izgassa magát? A turistautakon rendkívül zavaróak tudnak lenni a turisták, minden tele van velük, eltakarják a látnivalókat, nem lehet nyugodtan nézelődni, fényképezkedni, belelógnak a mások fotójába. Ezért szeretem jobban a sirályokat.

Pusztai Péter rajza
2011. március 29. 09:57
Egyet hiányolok a képrõl: a víz szagát
2011. március 29. 10:47
és a hangját, amikor felcuppan a mohás lépcsőkön, megmosva a lábadat…
2011. március 30. 03:09
Teljesen igazad van a sirállyal kapcsolatban, ő az igazi.
Sosem hittem, mennyire lehet túristát gyűlölni, ha olyan városban élsz – s tartasz a magadénak-forma – ahol 365 napot van túrista (szökőévben eggyel több)… De érezni a víz szagát… érezni! És a cuppanást is. Pedig ott sosem jártam.