Ha az autónak saját esze volna, biztosan lassabban menne. Mert tudná, hogy ha rohan, esetleg összetöri magát.
1. Az autó tehát azért rohan, mert ember dirigálja. Az ember tudja, hogy ha rohan, esetleg összetöri magát. Azért csak rohan. De az ember azt is tudja, hogy esetleg összetöri az autót, az pedig pénzbe kerül. Hát akkor miért rohan?
2. Talán azért rohan, hogy hamarabb érkezzen valahová? De nem jobb-e este tízkor érkezni Sátoraljaújhelyre épkézláb, mint már este nyolckor ott lenni kitört nyakkal?
3. Azután érdemes-e egyáltalán valahová megérkezni? Valaki siet, rohan, hogy fél hétkor ott legyen valahol, pedig a sors könyvében az van megírva, hogy ott fél hétkor egy pofont kell kapnia. Nem jobb-e ezt az esetet egészen lekésni?
4. Valaki meg van híva a városba vacsorára. Autón megy és rohan. Hát lehet ön- és közveszélyesen sürgős egy vacsora annak, aki aznap már reggelizett, tízóraizott, ebédelt és uzsonnázott? Még ha egy olyan ember rohanna autón vacsorára, aki öt nap óta nem evett – ezt meg lehetne érteni.
5. Vagy a sofőr a saját szakállára rohan? Nem gazdaságosabb-e menet közben akár kétszer is szigorúan rászólni a sofőrre, hogy: „Ne hajtson úgy, mint egy őrült!” – mint katasztrófa után órákon át számtalanszor elmondani, hogy Jaj, Istenem! Annál is inkább, mert az előbbi kiszólásnak még lehet valami eredménye, de az utóbbi jajistenemek már egészen céltalanok.
6. Vajon, aki a Semiramis-kávéházba rohan az autón, hogy öt vagon tégla vagy kukorica adásvételét lebonyolítsa, azt hiszi-e, hogy ő a „tűzoltóság”, vagy azt hiszi, hogy ő a „mentők”?
Mert ha azt hiszi, akkor érthető, hogy rohan. Sőt biztosra vehető, hogy amikor már azt hiszi, hogy ő a dalai láma, akkor még jobban fog rohanni.

Forrás: Nagy Lajos: Válogatott művei. Szépirodalmi, Budapest, 1973.