B. Tomos Hajnal: Repülő szőnyegek
Azt mondják,
odaát nincs izzadtságszag
és borda alá szúró rettenet,
nem keni be senki
szurokkal a kilincsedet,
s nem lopkodja éjjelente
a kidőlt kerítéseket.
Odaát akkora a csönd,
hogy hallani lehet,
mint szürcsölik a legyek
az isteni ambróziát
s szelíd oroszlánok
hersegtetik a mennyei füvet.
Mi mégis, (ahogy mondani szokás)
körömszakadtáig kapaszkodunk
a talp alatti zöldbe,
hogy szívhassuk még kicsit
a sercegő rostélyok füstjét,
meg a dobhártyát szaggató gettózenét –
az első kihagyó dobbanáskor
rémült-esengve kérjük,
hogy maradhassunk még pár körre
a hórázók és mititéjevők között,
pópák elnyújtott póknyálas kántálásában
várhassuk megváltásunkat,
mert csak ezt értjük ,
így hangzott mindig nálunk
a mindennapok olvasata,
biztonságunk együgyű altatódala.
De éber reggeleken tudjuk:
a békés ragadozók
meg az ambróziás angyalok
csak ikonokon lebegnek,
mint Ezeregy éjszakában
a repülő szőnyegek.