Bölöni Domokos tavaszi turkálója

Áprilisi változás

Április elsején, a bolondok napján, nagy meglepetés érte a bagóskezű urakat, akik a kávéházban és a vendéglőkben az elébük tett süteményeket végig ropogtatják és így piszkosakká is teszik. Április l-jétől kezdve Budapest európaiasabb lett és újabb lépéssel közeledett a czivilizáczió felé. Az a rendelet ugyanis, amely a péksütemények összefogdosasát megtiltja, ezen a napon lépett életbe. A vendég mostantól kezdve csakis annyi süteményt fog kapni, amennyit megrendel s elfogyasztani akar. Igen valószínű, hogy ez intézkedéssel egészségügyünk is nyer, mert a beteg ember baczillusainak terjedését akadályozza meg.

Csíki lapok – 20. évf. 15. sz. (1908. április 8.)


Tájékoztatás

Aki a Rákóczy-utczai 122. számú Dávid János-féle ház megvételére hajlandó. az csak felére alkudjék, mert az én részem nem eladó.
Dávid János asztalos

Csíki lapok – 20. évf. 12. sz. (1908. márczius 18.)


 

Körmönfont indoklás

Bizonyító eljárás borhamisítás kérdésében. Felmerült eset alkalmával elvi jelentőségű határozatban mondotta ki a belügyminiszter, hogyha a községi bíró azt hallja, hogy valamelyik korcsmáros ellen általános a panasz, hogy ihatatlan romlott bort mér ki, a rendes bizonyítási eljárás mellőzése mellett marasztaló ítélet nem hozható.

Csíki lapok – 21. évf. 20. sz. (1909. május 12.)


Pálinka, mint póttakarmány

Egyik kászonimpéri ember, kinek répáti borvizhez jussa van, nem lévén szénája, két hordó borvizet töltetett, s azt elárusítani felindult Csíkszereda felé. Útközben Kozmáson is, Csikszentmártonon is kínálkodott a borvízzel, de senki sem vette. Ilyformán szénához sem juthatott, úgy, hogy az éhes tehénkék fáradtan dültek ki a járomból. Ekkor már Csíkszentkirályon volt az ember. Bement a korcsmába, s hozott két deci pálinkát, betöltötte a tehenek szájába, mitől ezek oly vérszemre kaptak, hogy Csíkszeredáig futva mentek, hol gazdájuk is a borvizet jó áron eladhatta, és elhatározta, miszerint az alkoholellenes szövetségnek soha sem lesz tagja, ha a pálinka ilyen erőt ad még az oktalan állatoknak is. (Megtörtént.)

Csíki lapok – 21. évf. 20. sz. (1909. május 12.)


Póz és mosoly

Fohász

Költészet istenasszonya,
Nézz le az asztalfiókba!
Mert hát a versek, dalocskák
Magukat nagyon elunták.

Testvérként várnak szüntelen –
Már pedig vannak elegen.
No, de még elfér negyvenhét…
Hozzál hát néhány versikét!

Csíki lapok – 21. évf. 19. sz. (1909. május 5.)


Részlet egy levélből

Tény, igaz, hogy f. évi március 19-én a délutáni órákban Ámira János úr kereskedése előtt a nyílt utcán több úri ember és úri nő szeme láttára két pofont adtam Balló Gáspárnak; az is igaz, hogy a további pofonoktól fürge lábainak segítségével menekült meg csupán. Elismerem, hogy rosszul cselekedtem, midőn kezemet közvetlenül hoztam érintkezésbe nem épen szeplőtelen arcával, de mentségül szolgál az a körülmény, hogy az egész dolog gyorsan történt s így nem szerezhettem be a megtorlásnak egyetlen alkalmas eszközét, a kulyakorbácsot.
…nem igaz, hogy orozva, észrevétlenül támadtam volna meg. Emlékébe idézem ezen fiatal embernek s ha emlékező tehetsége valamivel jobb, mint az az indulat és akarat, melylyel dolgait intézni szokta, talán vissza fog emlékezni arra, hogy midőn az üzletben sértő kifejezéseért kérdőre vontam, minden felvilágosítás és magyarázat nélkül egér módra kiszaladt az ajtón s ekkor kapta nem hátulról, hanem oldalt az első pofont. Békét is hagytam volna ezzel, ha szembe nem jön s nem próbálkozik vala viszonozni az ütleget, mire kapta aztán a második pofont s ezzel elszaladt.
A most elmondottakból az is kétségtelen, hogy engem tettleg nem érhetett, mert sem ideje, sem bátorsága nem volt hozzá. (Márton Gábor ügyvédjelölt)

Csíki lapok – 21. évf. 14. sz. (1909. márczius 31.)

2019. április 5.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights