*„Az igazi játékos nem pénzért játszik, hanem élvezetből, szenvedélyből. A kényszer csak belülről fakadhat, külső kényszerből nem születhet jó vers, ahogyan parancsra játszani sem lehet.”

*„Gyermeki voltom sosem múlik, csak öregebbnek tűnök a telő időben, de alapjában semmi sem változott. Kinyújtom a kezem és leemelem a csillagot az égről, máris itt van fehéren-feketén. Persze, mikor megkérdik, hol hagytam a homlokomról, válaszolni is tudok: elrejtettem, hogy meg ne vakulj, ha rám nézel. Ó, játszani, igazat mondani, hazugságot megvallani – mind isteni képességünk. A játékban megteremtjük az önfeledtség szobáit, ahova nincs bejárásuk a játszani nem akaróknak, akik magukban akarnak lenni mindig.”

(A Magyar Költészet Napjára készülő, szerkesztés alatt álló káfés kérdezz-felelek válaszaiból)