avagy természet mint emberi tudás

Egykoron, még zsenge korú könyvtárosként, nemzetközi politika és gazdaságtudomány, marxista literatúra és társadalomtudomány között igen lekezelt szerepét láttam a természettudományi műveknek. Valami marginális lélek, patak-kedvelő és mókusleső közötti átmenetben kapott helyet, aki a természeti érdeklődését nem leplezte, midőn minden, ami társadalmi, sokkal fontosabbnak minősült. Azután teltek az évszakok és évtizedek, rálelt az emberiség is az erőforrások értékére-hasznára, majd korlátosságára, és az ökológiai veszélyérzet is elöntötte a földet, mára már talán a Tejutat is bőven. Eközben űrkorszak is indult, militáris helykeresés, földönkívüli civilizációk kultusza és ponyvairodalma, de talán az ideologikusan önmagába szorult-feszült emberiség is kicsiny pihegés terepeként kezdett gondolni a természet tájaira, övezeteire, mezőire, jószágaira. Ma már, ha egy bolha vagy harlekinkatica jogairól nem vesz tudomást valaki, szinte bűnt követ el, sőt büntethetővé válik. A világon mintegy hatezer féle katica közül meg ki és hogyan tegyen különbséget, mikor válik gyilkossá vagy veszélyeztetővé, s egyetlen pillangó szárnycsapása a glóbusz egyik oldalán tornádót idézhet elő a másikon… – úgyhogy jó lesz tán vigyázni a világképünkre, életmódunkra, komplexitás-felfogásunkra…!

Bölcseleti tudással, társadalomismerettel vagy nyelvi kultúrával fölszerelkezve ma már alig van kulturális értékrend, mely hajlamos lenne eltűrni, ha az elvont képletek nem illeszkednek valamely komplex világegész-szemléletmódba. Társadalomkutatóként magam is meglepve tapasztaltam, miképp függ össze demográfiai trendekkel vagy vírusok terjedési időszakával akár a társadalomtörténet megannyi meghatározó szakasza, egész uralkodóházak fertőzöttsége, iparvállalatok gazdaságtana, rapid megtérülésű befektetési tőkebázisok irányváltása, amikor munkaerőpolitikai, szociálhistóriai, migrációs vagy ökológiai folyamatokról van szó. Egyre nélkülözhetetlenebb tehát a társas tudások leltárában a természettudományi, környezet-ökológiai, univerzális vagy makroökonómiai, bolygókutatási vagy tenger-archeológiai kutakodásokra is figyelemmel maradni, miközben „szimpla” társadalmi kérdésekről agyalunk. Ezzel együtt, vagy ennek dacára is feltűnt a magyar könyvpiacon annak hiánya, amit a nyugaton egyre népszerűbbé váló „ki kicsoda” kötetek, perszonális adattárak, népszerűségi és kivagyisági mutatók mellett a „mi micsoda” típusú könyvek testesítenek meg.

Ehhez, mármint a tudások tárának és a tudásirányok átrendeződésének egyik lépcsőfokához járul hozzá erős építőkövekkel a Babilon kiadó Mi Micsoda sorozatai (jószerivel nem is egy…!), de ezek között is jellegzetes pedagógiai célt tükröz az „Olvasó” kötetek sora, melynek egyes kötetei az éppen olvasni kezdő korosztálynak címzettek. Felnőttként talán megtehetjük – olykor némi szégyenérzettel, vagy a „hátttt, én tök hülye vagyok a matekhoz, fizikához, kémiához, biológiához…” vallomás nyílt bevállalásával –, hogy mintegy mellőzzük az efféle szakismeretek körét, s eseti megoldásként a hálózati keresőkhöz fordulunk okos alapképletek vagy evidens tudások megerősítéséért. Ha letámad az unoka, már éppen félnyolc éves…, s fölteszi a kérdést: a mezei pocok mit eszik, a bíbic miben különbözik a bölömbikától, vagy a mocsári fűz a lucfenyőtől…, mitől rozsdásbarna a Mars, mikor láthat ő is már Halley-üstököst, miért nem spirál alakú a Tejút rendszere…? … s akkor ott állunk bávatagon, most honnan is kéne az információ, miért zaklat ilyen (már rég elfeledett) tudások tesztjeivel a gyerek… – aztán ha őszinte szégyenünkben gyorsan bekopogjuk a keresőbe, szinte másodpercek alatt büszke mindentudók lehetünk ismét.

A felnőttesen is világnagy tudásokra predesztináló világunkban olykor már magunk sem érzékeljük annak normáját, mikor és miként, miért és mennyire kell tudásra szert tennie annak, aki csak kezdi iskoláit, alapszinten ismerkedik a létező világ (vagy világok…?) másságaival, változataival, sodrásaival, tüneményeivel. Hát a Mi Micsodák éppen erre valók. Ami most épp a kezemben van, a Természet címre hallgat, s csak lesem benne, hogy „egy százéves bükkfa óránként körülbelül 1,7 kilogramm oxigént termel. Ennyit lélegez be 50 ember egy óra alatt”…; vagy hogy a csaliféreg iszapot eszik és megemészti a benne lévő baktériumokat; hogy a Balti-tenger élővilága azért tér el a sós tengerekétől, mert beltenger és a sok édesvizű folyó betorkollásától sokkal édesebb is… Egyszóval: tanulok. Mit és micsodát, amit nem tudtam, vagy elfeledtem. S akinek gyermeke, unokája van, talán az életkezdő kérdésektől maga is rászorul az újratanulásra, de meg a gyermek olvasóvá nevelésére is praktikus eszközt kap. Mi több, e sorozatban már maga az eszköz is önálló eligazodásra késztet: tagolt szövegrészek, kiemelő címek, sok kép, néhány keretes kiemelés, rövid mondatok, gyakorlatias válaszok töltik ki a természeti érdeklődés lapjait, melyekhez itt éppen Hanni, a mókus kínálkozik tudásvezető kalauznak.

A másik kötet, ha már a lapozásnál tartunk, Rikkóval, a sasmadárral kapja alaptónusát, ugyanis tartalma a Vulkánok széles köre, félelmes közelsége, dörgedelmes hangja és folyékony kőzeteinek magma/láva típusaiból körbefont látképek sora irányába leskelődik. Rétegvulkán, hasadékvulkán, gejzír, pajzsvulkán, kőzetlemezek, hőforrások, gleccserek, szupervulkánok, Mars-kőzetek, palacsintavulkánok a Vénuszon, kőzetkutatás, vulkanológiai eszköztár, földrengések, drónkísérletek… Rikkó elkísér, még magyaráz, kommentál is, bevezet a méltán ismeretlen rendszerelméletekbe – személyesen, közvetlenül és visszafogottan. Persze időnként rákérdez: mit tanultál, teszteli emlékezeted, s késztet visszalapozni, ha kiment a fejedből, milyen maar-ok alkotják a Tihanyi félsziget vulkanikus tavait…

A német-francia típusú ismeretközlő tudományosság hazai előfutárai közé került Mi Micsoda sorozat a Tesloff Verlag és hazai partnere, a Babilon Kiadó közös vállalása. A nemrég megjelent kötetekben szintúgy Christina Braun munkáival találkozhatunk*, mint a fentiekben, s egyúttal olyasfajta kínálattal, mely leplezetlenül épít a felnőttes mindentudásra és a tájékozódó kisiskolás érdeklődésre. A Bolygók című kötetben például a (hozzávetőlegesen 7-10 éves korcsoportnak szólóan) a gyermeki téma-orientációk egyik kiemelt területével ismerkedhetünk, melyhez „kalauzként” Edi segít, aki földönkívüli, mosolygósan zöldi lény, kis űrjárgánnyal, kérdésekkel és eligazító információkkal, no meg időnként „tanítónénisen” korrekt tesztkérdésekkel vezetget. Az olvasni már kezdő, saját tempóban lapozgatni már hajlamos, rövid sorokat befogadni is képes gyermek számára érdekes, érdemleges és próbára tevő komolyságú ismeretanyaggal kecsegtet ez a kötet is. A negyedik, Bálnák és delfinek kötet tudásközvetítője Fini, aki egyenesen a bálnák kies és ismeretlen világába invitál, akik a Jeges-tenger vagy a Csendes-óceán vizein kalandoznak a maguk 18 vagy 33 méteres terjedelmében, csekély kétszáz tonnás kivitelben akár…, s mintegy kilencven fajtával szédítik a hajósokat vagy hozzáértőket…

S ha már a társadalomról ezt-azt tudogatni vélő ember mindennapi tudásából is jócskán hiányzó természettudományi ismeretanyagra tekintünk, talán riasztó lehet a tárgyismeret terjedelme; ez azonban mégsem túlsúlyos itt: a teljes szövegmennyiség mintegy néhány szövegoldalnál valójában nem hosszabb. De a kötetek igazi zsánere a lapozhatóság, a kibetűzhetőség, a megkülönböztetés és hasonlóság játéka, a tévedés joga, a máskénttudás vélelme, a tesztfeladatok önálló kitölthetősége, a tévedhetetlenség iránti megokolt gyanakvás gyakorlása. Korosztályi küzdelem ez, szemben a felnőttek magabiztos világával és félig-tájékozottságával, vagy a teljesen tájékozott tudományossággal, mely pedig a gyermeknek érthetetlen is, de még inkább emlékeztet bennünket a babiloni adatbázis, a perzsa uralkodók egyik legnagyobb írásgyűjteményének értelmére. E kötetek a tudásközvetítésben kimunkált köztesség megjelenítői, a gyarapodó ismeretek, a bontakozó fantázia, az egzaktumok iránti befogadás, a tudni vágyás fókuszába emelődő részkérdések iránti fogékonyság kiszolgálói. Színesek, virgoncak, lazák és érdekesek. Bőségesek is, amennyiben nemcsak háromperces mesék, hanem talán évekre szóló és mégis személyes tájékozódás kézikönyvei. Érdemi tudásra, érzékeny kíváncsiságra, befogadásra kész lelkesültségre épülnek – de nem zsarolnak a tudatlanság vádjával, nem „osztályozzák” kettesre vagy hatosra a mérhető tudást, hanem bekukucskálni hívogatnak, elmesélni-elbeszélni merészségre késztetnek, lerajzolni csábítanak, s magát a tudni érdemes tudást népszerűsítik. Szépecskén, ízlésesen, visszafogottan, gyerekbaráti módon. S mert így, hát éppen ezért valók abba a tudástárba, mely nem a Nagytudományok, hanem az érdemi érdeklődések felé indít, a befogadható mennyiségre is tekintettel van, a betűméret és sorhosszak kimért arányosságával a közvetlenséget is magába foglalja. Jó, hogy vannak ezek…! Kisgyermekes szülőnek, vagy Nagyfelnőttes gyermeknek lenni így már jóval könnyebb lesz vagy lehet. S előbb-utóbb még arra is fény derül talán, hogy a Ki Kicsodák előtt mégis érdemesebb a micsodákok csodáira rácsodálkozni…

* Christina Braun: Bolygók; Bálnák és delfinek; Vulkánok; Természet. A Tesloff Verlag „Was ist Was” kötetei a Tesloff Babilon Kiadó, Budapest gondozásában, 2018. Mi Micsoda „Olvasó” sorozat. Kötetenként 64 oldal, színes táblákkal, képekkel és tudáspróbákkal.