Farkas József György: Esterházy János – Mírov, Varsó, Prága
Gróf Esterházy János (1901–1957) előkelő főnemesi családból származott. Az apja korán meghalt, anyja özvegyen nevelte, két testvérével együtt. A család ötezer holdnyi birtokának kilenctizedét veszítette el a trianoni békével Csehszlovákiához csatolt országrészben a földreform miatt.
Az 1920-as évek közepén kezdte közéleti pályafutását, a magyarok visszaszorítását is magában foglaló „csehszlovákizmus” ellenzőjeként lépve fel. Az 1935-i választásokon Kassáról bejutott a csehszlovák parlamentbe.
Önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális területen a fejlődés szavatolását, Szlovákia és Kárpátalja számára autonómiát követelt. Edvard Beneš miniszterséget ajánlott neki, de ő csak úgy vállalta volna el, ha orvosolják a magyarság sérelmeit. Az első bécsi döntés után Esterházy János szlovák területen maradt, és megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. A hetvenezres magyarság érdekeit védelmezte, ám egyúttal a magyar kormánytól a szlovák lakosság jogainak megtartását követelte a visszacsatolt területeken. Többször tárgyalt a szlovák állam elnökével, Jozef Ťisóval a magyar kisebbség jogairól, a szlovák parlamentben ő volt az egyetlen magyar. És ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki a 68/1942. alkotmányi törvény ellen szavazott, ami a zsidóság kitelepítéséről szólt. Így indokolta az álláspontját: „Mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény, és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.”
Esterházy János zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben. Magyarország 1944. márciusi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott. A nácik rövid időre internálták, a Gestapo körözte. Pozsony felszabadítását követően a szovjet hatóságok internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték. Ezután a helyi ideiglenes szlovák kormány képviselőjének, Gustáv Husáknak szóvá tette a magyarok üldözését. Husák utasítására letartóztatták, és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Koholt vádak alapján tíz év szibériai kényszermunkára ítélték. 1949-ben kiadták Csehszlovákiának, ahol már 1947-ben halálra ítélték „a fasizmussal való együttműködése” miatt.
Elnöki kegyelemben részesült, életfogytiglant kapott. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván: nem bűnös, tehát nincs miért szöknie. Az 1955-i általános amnesztia alkalmával a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében meghalt. A parancsnok nem adta ki a hamvait a családnak, hanem Prágába szállíttatta. Az urnát a pankráci börtön főigazgatóságán helyezték el, majd egy 1965-i döntés alapján – 57 más politikai fogoly maradványaival együtt – a prága-motoli temető közös sírjában helyezték örök nyugalomra.
Göncz Árpád köztársasági elnök kérésére 1993-ban az orosz legfelső bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, s rehabilitálta. Ez azonban Csehországban és Szlovákiában mind a mai napig nem történt meg, hivatalosan továbbra is háborús bűnös. Emlékét a Mírov melletti temetőben jelképes sír őrzi, a környéken élő és távolabbról oda látogató magyarok gyakran felkeresik.
Az anyai ágon lengyel arisztokrata származású Esterházy János bronz mellszobrát, Blaskó János szobrászművész alkotását 2011 júniusában a varsói Ursynów kerületben lévő gielniówi Boldog László-templom mellett állították fel.
A szobor a Magyar Országgyűlés elnökének adománya, a talapzat az ursynówi önkormányzat támogatásával készült, a templom falán elhelyezett, Esterházy János életének, tevékenységének lengyel vonatkozásait bemutató kétnyelvű emléktábla költségeit pedig a Lengyel Veteránok és Meghurcoltak Ügyeivel Foglalkozó Hivatal vezetője vállalta.
Esterházy Jánosnak a lengyel menekültek érdekében a második világháború idején kifejtett tevékenységéért, illetve a lengyel emigráns kormány miniszterelnök-helyettesének, Kazimierz Sosnkowski tábornoknak Magyarországon keresztül Nyugatra szöktetésében való közreműködéséért 2009 márciusában a Polonia Restituta lengyel posztumusz kitüntetést adományozták.
A prágai emlékhelyet a motoli köztemetőben a kilencvenes évek közepén hozták létre azon a helyen, ahol 1954 óta tömegsír volt. Esterházy táblájának központi elhelyezése szenvedélyes vitát gerjesztett a cseh és – még inkább – a szlovák sajtóban. Az ellenzők főleg azt feszegetik, hogy mi köze Esterházynak a kommunizmussal szembeni ellenálláshoz, és milyen alapon kapott helyet emléktáblája az ellenállás mártírjainak emlékművén. A Lidové Noviny tekintélyes cseh konzervatív napilap helyet adott Bohumil Doležal politológus írásának is, aki konkrét tényeken és objektív módon mutatja be Esterházy tevékenységét, amely a cseh és a szlovák közvélemény előtt máig szinte ismeretlen. „Mi elsősorban azért tiszteljük Esterházy Jánost, mert a második világháború idején a zsidók deportálása ellen szavazott a szlovák parlamentben” – indokolta Esterházy táblájának elhelyezését a központi emlékművön Naděžda Kavalírová, a KPV (Konfederace politických vězňů / Politikai foglyok szövetsége) elnöke.
Köszönöm az olomouci Nagy Sándornak és fiának a fotókat. A varsói szoboravatás után elküldött fényképért és a tájékoztatásért hálás köszönet Szalai Attila barátomnak.
Pusztai Péter rajza