– Pedig én olvasok is – mondja nekiveselkedve a Koma.
– Olvasol – válaszolja Vadmalac – nem is keveset.
A tóparton állnak. Előttük, köröttük csérek csármálnak az odadobott kenyérhéj felett.
– És kíváncsi vagyok minden újra.
– Tanúsítom.
Hegyes a vörös csőrük. Amikor használják, nagyon sebez.
– Érzékeny a világ bajára.
Ahogy az étel fölött szálldosnak, egymástól tartva, a prédára nem lecsapva, nem más az a tánc, mint modern balett.
– Empátia dolgában nem állsz rosszul.
Ránéz a mentorára, az arcába kiáltja:
– Válaszolj!

Forrás: Lenolaj.hu