forrón kutakodik a vers
nadrágokban szoknyák alatt
viszi vidáman pimaszul
ami a kezébe akad
amit elhoz a pillanat
arra mosolyog azt viszi
a vers sohasem lerakat
nem érti aki ezt hiszi
egyszercsak kézen jár a vers
most így a szép most így a jó
szárazon vitorlát feszít
akár egy megőrült hajó
a versnek nincsen istene
mert neki sok istene van
parázslik mindig az öle
csöndjének mindig nesze van
és illata és illata
az van a versnek megvakít
fölötted száll a pillanat
megtanulod a szavait
egy nyitott gömb na ez a vers
egy befelé nyíló világ
kardszárnyú delfin téged üldöz
egy szelíd húsevő virág