Áprily Lajosnak

Novemberi esődben állok én.
Remete-sóhaj szabad életre
csábít. Hulló őszi levél hegyén
szónyi csepp csüng. Napfénycsók kellene.

Hárslomb hull. Árvácskák árvasága
ágyáson – csak csacska színözön
az avar szőnyegén. Rőtsárgája
platánokat ámít. És őszödön

százhuszonöt év gyöngyvirágszaga
álmodik a Cenkről. Repkényrejtett
utjaid fölött kék eged megejt,

borvizes völgyek szabad vándora.
Mosolyodba hajolsz. Áporodott
derengésbe derűdet átlopod.

2012. november 14.