(Ami elönt)

Költő, nekem a versed kell,
nem foltos, színlelt életed
(így gondolkodott olvasó).

Úgy halsz te is, mint egy virágárus,
ki nem temetni jár, virágot árul
a temetőkapuban.

A véred kell, ami elönt,
nem az, amit a megromló
vérerek cipelnek, ne félj.

Csak a nevedben megmaradt emlék kell:
élt ettől eddig, kortársaitól távol…
átlagos székely családban született…
mestere nem volt…
és semmit sem kapott, csak elvett mástól,
talán legtöbbet Hervay Gizellától.

(Bolha)

Bolha bolyong a bőrödön, bizserget,
kiráz az undor,
vakaródzol feltűnés nélkül, lehet, hogy
van hozzá közöd.

Hát legyen úgy, hogy tettre kész vagy, s bírod
a bizsergetést:
foltozgatod a nyelvedet (a múló
perc a tű s a cérna).

Zaklat folyvást a szó, a bolha, vers lesz
belőle, haló
korodnak múlandó perce: életed
torz monológja.