B. Tomos Hajnal: Rövidre fogva (1)

Gyászolok

Szomorú vagyok.Meghalt a világ legundokabb, legirigyebb, legszemtelenebbb, legkomiszabb, legfölényesebb, legdurvább, leggyanakvóbb és leggonoszabb embere, akivel valaha is összehozott a sors. Gyászolom a szomszédomat, aki minden nap kiállt a kapuba, pont akkor, amikor én havat hánytam, vagy falevelet sepertem, hogy lefitymálja a munkámat, s „belém szúrkáljon” sértő megjegyzéseivel. Ő volt a szünet nélküli szolgálatos démonom, aki éjjelente átugrott a kerítésen, hogy motorolajat öntsön legszebb almafáim tövére s öklömnyi lyukakat hasítson műhálós kerítésemen. Ő volt, aki a frissen festett kocsim ajtaján „szép napot” kívánt nekem egy 10 colos szeggel. Néha már álmomban is megjelent, éles karmokkal, szarvakkal felfegyverkezve, ahogy egy igazi sátánhoz illik, és addig szorongatta a torkomat, míg fuldokolva fel nem ébredtem.
Igen, gyászolom az ellensúlyomat, aki mindig ott pöffeszkedett a mérleg túlsó tányérján, és kényszerített, hogy egyre többet és többet tegyek fel az enyémre, mert csak így maradhatott egyensúlyban a „szerkentyű”. Hogy miért is volt rá szükség – mármint a mérlegre? Azért, hogy minden percben mutassa, mit is érek, mennyi türelem, kitartás, bátorság, bölcsesség kell ahhoz, hogy felülkerekedjek a mindennapos kihívásokon. Azért, hogy folyton tisztán tarthassam a JÓ eszközeit, meg-megújuló GONOSZ fortélyai ellenében.
Most szomorú vagyok, mert ezután csak „fejben” viaskodhatok vele. Amolyan egyszemélyes sakkjátszmára apadt minden kapcsolatunk. Elképzelem, hová lépne ő a fekete bolondjával, hogy rögtön kirúghassam a parasztommal. És azt is tudom, hogy ezeket a játszmákat már soha nem hagyhatom abba. Egyébként ott fenn – vagy inkább az alvilág üstjei mellől – azt hinné, hogy ő győzött.

2019. április 12.

2 hozzászólás érkezett

  1. Csata Ernő:

    Kedves Hajni, egyáltalán ne szomorkodj azért, mert a mérleg, amelyiknek az egyik serpenyőjén a Jó, a másikon pedig a Gonosz van, kibillent, hiszen a világon sehol sincs egyensúlyban, még a törvényszékek bejáratánál sem, ahol pedig a mérlegelő szeme be van kötve, hogy ne lássa, melyik oldalon ki van.
    (Apró megjegyzés: a sakkban a románul ,,nebunul”-nak nevezett figurát magyarul futónak mondják, de ez nem változtat a lényegen).

  2. Tomos Hajnal:

    Kedves Ernő, ha újraolvasnád az eszmefuttatásomat, észrevennéd, hogy a Jót és a Gonoszt nem tettem ugyanarra a mérlegre, csupán eszközeik különbözősége jött szóba. A futó esetében tényleg melléfogtam, de a szomszédomról lévén szó, talán a „bolond” kifejezés még találóbb is, csakhogy ahhoz az olvasónak ismernie kellene a román terminust.Köszi az észrevételt !

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights