Kiss Székely Zoltán: Lassú lövés ér a térre
A vád úgy ér méltánytalan,
hogy fel kell adjam önmagam.
Lápi, rothadó világból
az értelem gáza lángol.
Kérdést terem már a szándék,
kinyílik, hervad virágként
a hit, béfogná két szemem.
Álljt parancsol az értelem.
Csücskét a fény földbe szúrja,
árny bólint rá ellazulva.
Megkeresni azt a sávot.
Megérteni a világot.
A kristálygömb elfüstölög,
felrémlő gondolat zörög.
Gondolkodnék, de mi végre?
Lassú lövés ér a térre.
Pusztai Péter rajza