Eugenia S. Lee: Delonghi, a futurista

Koreában még mindig nem túl nagy divat otthon főzni a kávét. Jó tíz éve volt a „mix” , mindenki azt itta, aki kávézott. Instant kávé, rengeteg cukor és tejpor egy vékony csomagban, fel kellett tépni, forróvizet rá, és kész. Kétségtelen, hogy valami kávészerű dolog is volt benne, de én olyat utoljára az óvodában ittam, ott is hagytam az óvodát.
Szükség törvényt bont, a koffein tíz éve is kellett az életbenmaradásomhoz, úgyhogy azt ittam. Aztán kiokosodtam, hoztam kotyogós kávéfőzőt, darálót és persze kávét Európából, úgy már rendben volt a dolog. Hogy, hogy nem, közben itt kitört a kávé-forradalom, ma a világ legjobb baristái között igen sok koreai van. Millió kávézó úton útfélen, tejhab költemények a latte tetején, és már rendes kávét is lehet kapni, azaz rövid, és erős eszpresszót. Bár olyat leginkább azért csak hozzám hasonló elvetemültek fogyasztanak, a többség amerikánót iszik, de sokan csokis, karamellás, mézes kávét tejjel, tejszínt még nem láttam koreai kávézóban.
Ezt követően észrevettem, hogy már kávéfőzőt is árulnak, és arabica kávét is. Nosza, vettünk egy kicsi eszpresszófőzőt, karosat. Sehogy sem tudtam vele jó kávét főzni, pedig olasz gép volt. Reklamáltunk, még el is mentünk az importőr telephelyére, de semmi baja nem volt a gépünknek, viszont kiderült, hogy a nyomással van baj. Tekintettel arra, hogy itt nem volt múltja a nagynyomású otthoni gépeknek, félő volt, hogy balesetek lesznek, ezért törvényben szabályozott az itt forgalmazott kávéfőzők nyomása, lényegesen alacsonyabbra, mint Európában szokásos.
Ezt úgy lehet kicselezni, hogy teljesen automata gépet vásárol az ember, csakhogy az itt luxuscikk, és mint ilyen, arany-árban mérik. Jó sokáig ittuk a karos gép főzte löttyöt, mígnem egy évvégi hű de akció során annyiért vesztegették az automata gépet, mint amennyibe mindenféle akció nélkül kerül Németországban, ha az ember besétál a Mediamarktba, és leemeli a polcról, azaz még így sem volt olcsó. Szívtuk a fogunkat de azért megrendeltük. Delonghi, francia, és származásához hűen roppant csillivilli és látványos, ám a legkevésbé sem praktikus. Ellenben olyan színi előadás keretében főzi a reggeli kávénkat, hogy minden nap megmosolyogtat.
Először is be kell kapcsolni, az egy gombnyomás. Rögvest felvillan egy piros hőmérő ikon, hogy ő most melegszik. Miután ez megtörtént, pont olyan hangot ad a masina, mint Tony Stark ruhája, és kiköp egy fél csészényi vizet a szép, rozsdamentes, ám meglehetősen kis űrtartalmú csepegtető tálcára, amin egy piros úszóhólyag üt át, mint drága autón a tuningolt féktárcsa. A gép ismét futurisztikus hangot ad, majd felvillannak a fehér fényű ikonok, a főzhető kávék választéka. Pohár alá, dupla cső rozsdamentes tokban lehúz, kívánt gomb megnyom, és kezdődik a dráma. A gép darál. Egy kerek műanyag, és domború tárcsán rázódnak át a szemek, ismét nyög, szuszog, csattog, de egyiket sem túl hangosan, majd folyni kezd az életmentő nedű a bögrébe.
Két ember esetén a művelet mindenképp ismétlése szorul, bár van olyan, hogy kettőt főz egyszerre, de az felébredni édeskevés. Csakhogy közben tölteni kell bele vizet, a tartályban ugyanis egy tetemes méretű viztisztító található, így a víznek túl sok hely nem marad. Aztán felvillan egy másik piros ikon, hogy ürítsem ki a zacctartót, de a piros úszóhólyag is teljesen feljön addigra, mert ő mossa magát ha kell, ha nem. Tehát az alsó részt kihúzzuk, kimossuk a millió kanyart, sarkot, oszlopocskát, piros hólyagot, külön az apró zacctartót, okosan egymásba helyezzük őket (első kávé előtt sűrű káromkodások közepette minden ismert nyelven) majd újra kezdődik Tony Stark ruhájának hangja, szuszogás, nyögés, csattogás, és már kész is a két adag kávé.
Azért nem repült ki a francia csodamasina az ablakon a 28.-ról még, mert nincs másik, mert csak ketten vagyunk, és mert a muszáj nagy úr. Túlzok. Tényleg ilyen, de már megszoktam, és finom, erős kávét főz, vastag krémes réteggel a tetején. Barbár módon az elsőbe csak úgy belelöttyintem a tejet egyenesen a hűtőből, de az akkor még a koffeinről szól, így is megőszülök, mire kifőzi. Úgy a harmadiknál szokott eszembe jutni, hogy gőzölni kéne a tejet, néha meg is teszem, aztán a meleg bögrét tapogatva beveszem magam a halványkrém színű fotelembe, amiben okkersárga párna van, napozom, bámulom a virágokat, kortyolgatom az élet vizét és olyankor nem gondolok semmire.

Szerkeszti: Gergely Tamás

(Folytatjuk)

Korábbi részek ezen az internetcímen találhatók meg:

1. Cseke Gábor:
   2019. április 14. 04:24

   A hegy szül egy kisegeret… Egy feketét!