B. Tomos Hajnal: Rövidre fogva (2)

Ne légy hanyag!

– Lelkiismeret-furdalásom van. Még mindig nem írtam meg azt a levelet, melyet negyven-valahány éve el kellett volna küldenemn öreg tanítómnak. Pedig csak egyetlen szót kellett volna rákörmölnöm egy szabványos levélpapírra: KÖSZÖNÖM.
Annak idején, valamikor 9-10 éves koromban egyszer elfelejtettem elkészíteni a házi feladatomat. Tanítóm azzal büntetett, hogy másnapig 200-szor íratott le velem egy mondatot : NE LÉGY HANYAG! Aznap még csak nem is ebédeltem. Déli egykor nekiveselkedtem az írásnak, s éjjel egykor a második váltásból érkező édesanyám ott talált a füzet mellett. Csakhogy a ceruza már kiesett a kezemből, s én az igazak álmát aludtam. Anyám lelkiismeretesen aláírta az értesítést („A tanuló nem készítette el a házi feladatát s ezért….”), aztán ő is nekifogott az írásnak. Másnap tanítóm látta a kétféle írást, azt is, hogy csak 187-szer ismétlődik az inkriminált mondat, de egy szót sem szólt, csak végigsimított a fejem búbján.
Most leírnám 200-szor is, hogy KÖSZÖNÖM. de már nincs kinek elküldenem a levelet. Pedig bizonyosan várta az utolsó percig: nem feltétlenül tőlem, nem is pontosan azt a szót, csak valami halvány jelét az emlékezésnek azokra a napokra, amikor jóságosan végigsimította a fejünk búbját.

2019. április 15.

2 hozzászólás érkezett

  1. Csata Ernő:

    Kedves Hajni!

    ,,…amikor
    könnyezve suttogod: -megbántottalak
    és szívemből, nagyon sajnálom,
    akkor
    megérted végre, hogy életünk
    sok történése, csupán egyszeri,
    akkor
    megtudod, hogy azt kell siratni,
    amit már nem lehet újrakezdeni,
    akkor
    idővel megtanulod, majd lassan,
    hogy a sír fölött már késő, hasztalan.”

  2. Tomos Hajnal:

    Köszönöm, nagyon megható.

Szóljon hozzá!