A néni szomorúan néz. Nem, mi nem, mondja aztán. Nekünk nincsen se házunk, se autónk. Azt is be lehet írni?
Mit, kérdi a népszámláló.
Hát azt, hogy szegények vagyunk.
Nem, arra, hogy szegények, nincsen rubrika.
Mi nincsen?
Mindegy, legyint a számláló. Haladjunk tovább.
Nekem ez az egy van, tanító úr.
Ne szólítson tanító úrnak, én most számlálóbiztos vagyok.
Na jó, biztos, hogy maga most valami más, mint régebb volt, de az is biztos, hogy a maga apja tanító úr volt. A fülem cakkenyes, a gyermekeimé is megjárta az öreg tanító úr markát. Nála jobban senki sem tudta a mi nyomorúságunkat. Aztán maga mégsem akarja beírni.
Mit gondol, hőbörgő vénasszony? Hogy kiszáll a bukaresti kamarilla megszámolni magát, fehér elefánton!
Tanító úr, a bakter mért csúfolódik?
Ez az úr nem bakter, Máriskó. Ez Szabó Bécu úr, a szponzorunk. Hát viselkedjék tisztességesen kied.
Hát viselkedek, tanító úr. Az ő apja is a kuncsaftom volt. Marx, Engels, Lenin, Sztálin, népünk nagy tanítómesterei. Tisza, Duna, Dráva, Száva, törjön ki a lába szára. Árdéjt vissza, mindent vissza. Az én uram csak a vizet issza, nem sírom a leányságom vissza. Hős népünk, akit a sors tép, aknára lép.
Ne kavarjuk, Máriskó. Magának már nincs rend az agyában.
Biztos úr, írja be, hogy van egy gyermekem. Kicsit nagyon hülye. Úgy hívják, Bercike.
Hol lakik Berciké?
Hát hol lakna, tanító úr. Bécsben, Berlinben, Párizsban, mindenhol.
Hát mit csinál Bécsben, Berlinben, Párizsban és mindenhol, Máriskó?
Muzsikál, tanító úr.
Hát mégsem hülye, Rózsika.
Akkor be tetszik írni, hogy ő egy betonzseni, tanító úr?
Nem beton, hanem Bétoven. De arra sincsen rubrika, Máriskó.
Akkor azt, hogy hülye, de abszolút hallású? Vagy hogy nem is hülye, csak éppen se járni, se beszélni, se írni-olvasni nem tud. Mindig vigyorog, de nagyon kedvesen, tanító úr.
Ahá.
Viszont zongorázik.
Aki zongorázni tud, az nem hülye, Máriskó.
Akkor mit ír be Bercikéről, tanító úr?
Semmit, Máriskó. Merthogy már nem lakik itt.
De itt lakik, tanító úr. Itt né, a mejjemben. Hiába, hogy nincs sírhelye, se sírhalma, azért itt lakik ő, a mejjemben. Bé lehetne írni, hogy belőlem csírázott, felnőtt és virágzott, és a szívemben porladozik az én kis Bercikém, drága tanító úr?
Csak a két évszámot, semmi egyebet.
Mert ő az én síron inneni és a síron túli vagyonom is, népszámláló úr.
Beírtam, Máriskó.
Mindent beírt, tanító úr?
Mindent, Máriskó.
Akkor mehetnek, Isten hírével.

(A Küküllőmadár című sorozatból)