Keszthelyi György: Sorsra tépve

– Nagycsütörtökön –

Hiába kérleltél, képtelen vagyok megírni téged,
körmölj helyettem pár utópiát, kényszerképzetet,
laza közhely a fátum: vegyesíz, konglomerátum.
Megízlelhetted már velem és nélkülem, jövet-menet.

Nyugtass meg élő és halott apákat, anyákat: belém-
csempészted, csókoltad az álnok mindörökkét, noha
szöges zár húzódott közöttünk már a kezdetekkor.
Csönd, csönd, mostohák. Embernek fia tépett szívvel soha…