Nászta Katalin: Valami sehol
semmi sem az, aminek látszik
hazudik magáról valamit
nem ismer istent, csak azt játszik
az egész-t keresem, amit
csak félig látni
„valami elveszett valahol
valaki nincs sehol”
egy aforizmában
majdnem fülön csíptem
mikor várat építettem
vagy halált megvetve
háborút szítottam
határt védtem
embert öltem
ott volt, amikor megszülettem
aztán elillant életnyi hosszan
keresem azóta prózában, versben
esszében, regényben
különféle értekezésben
nem lelem
egy szó kellene
aminek nem kell bot
egy vers, amitől lábra állok
életre váltok
feltámadok
egy mondat, amiben ott van
aki voltam, leszek
hogy kimondhassam a küszöbön
és felismerjék nevem:
én vagyok
aki megjöttem
2019-04-07
2019. április 19. 12:57
Kemény vers, de egyike a legszeebbieknek amit valaha írtál. Pp
2019. április 19. 16:32
Köszönöm.