semmi sem az, aminek látszik
hazudik magáról valamit
nem ismer istent, csak azt játszik

az egész-t keresem, amit
csak félig látni

„valami elveszett valahol
valaki nincs sehol”

egy aforizmában
majdnem fülön csíptem
mikor várat építettem
vagy halált megvetve
háborút szítottam
határt védtem
embert öltem

ott volt, amikor megszülettem
aztán elillant életnyi hosszan
keresem azóta prózában, versben
esszében, regényben
különféle értekezésben
nem lelem

egy szó kellene
aminek nem kell bot
egy vers, amitől lábra állok
életre váltok
feltámadok
egy mondat, amiben ott van
aki voltam, leszek
hogy kimondhassam a küszöbön
és felismerjék nevem:
én vagyok
aki megjöttem

2019-04-07

1. Pusztai Péter:
   2019. április 19. 12:57

   Kemény vers, de egyike a legszeebbieknek amit valaha írtál. Pp

2. Nászta Katalin:
   2019. április 19. 16:32

   Köszönöm.