Kádár Sára Hajnalka: Magány az Olajfák hegyén

Mély bánat leng a kert fölött,
olajfák között retteg a csend,
a sötétség gyötrő árulás előtt,
csak magamra ne hagyjatok,
csak el ne aludjatok,
János, Péter, Jakab!

Az éjszaka sötét, az éjszaka nehéz,
vért verejtékez a szenvedő,
ne úgy legyen, ahogy én akarom,
de, mint te akarod, Atyám!

Vért verejtékez a szenvedő
fáj a társtalan magány,
és mind alszanak.