Kádár Sára Hajnalka: Magány az Olajfák hegyén
Mély bánat leng a kert fölött,
olajfák között retteg a csend,
a sötétség gyötrő árulás előtt,
csak magamra ne hagyjatok,
csak el ne aludjatok,
János, Péter, Jakab!
Az éjszaka sötét, az éjszaka nehéz,
vért verejtékez a szenvedő,
ne úgy legyen, ahogy én akarom,
de, mint te akarod, Atyám!
Vért verejtékez a szenvedő
fáj a társtalan magány,
és mind alszanak.
Alszik János,
alszik Péter,
alszik Jakab,
mind alszanak.