Egymásba toluló, erőszakos kockák, sok egyenes, dőlt,  szürke, vagy színes trapéz: cirkuszkupola.
Leng rutinosan a légtornász-város.  — Kubizmus, vagy precíznek tervezett geometria:
Ez is a város. — Egy-egy élénk, impresszionista folt:
Még ez is belefér.
Vízszintes, függőleges, egymásba döfő, vitázó vonalak, izgő-mozgó, hiperaktív sávok.
— Hirtelen lecövekelnek, elhallgatnak, ébredésemkor már akasztott autisták.
Önsúlyuk húzza őket a végtelenbe, fektet mögéjük árnyékot.
Az éjszaka négy órányi kiszámíthatatlan előadás, lélek mögötti elégtétel. Előétele a napnak.
A rejtett balkon körül foszforeszkáló sirályok keringenek. Holdra másznak, járják az eget.
Fényük a korlátlan szabadság villanyárama, láthatatlan üvegszálak töltik fel lebegő szárnyaikat,
a pneumatikus, súlytalan csontozatot.
Üvegszálakon át kommunikálanak a mennyországgal.
Se csóka, se szúnyog, se kutyavonyítás.
Amíg nem gyűl körém is valami fény, kénytelenül magamba pillantok.
Ha ott sem pislákol semmi, akkor hova még? Hova tovább?
– Szeretethiány – nem én mondtam.
– Túltengés – ezt mondtam én.
Jőjjetek: gyermekek, állatok, elesettek, őrültek, alvajárók, bizonyítsatok!
Ti, többiek, tudjátok: nem alszom, hát nincs időm alkudozni.
Elégettem tíz-húsz feleséget, élettársakat.
Lélektársi iszonyban élek.

2010. június 5.

1. Marianna:
   2014. január 17. 12:23

   Örülök, hogy olvashattam, élmény volt!