P. Buzogány Árpád: Állóképek a pergő időben

A Nyárádszentmártonban élő Székely-Benczédi Endre szinte gyors egymásutánban lepte meg a verskedvelőket két kötettel, a gyermekversek gyűjteményét, már idei évjelzéssel, követte a Begyűjteném szavaidat című. A marosvásárhelyi Juventus Kiadónál megjelent könyvet Bölöni Domokos szerkesztette, akárcsak az előbb említettet, ily módon is ösztönözve és segítve az ő személye meg az irodalmi kör holdudvarába tartozó Maros és Nyárád menti tollforgatókat a tollfoghatóságra, a kötetekkel való jelentkezésre.
A kiadvány technikai szerkesztője Donáth-Nagy György, aki a borítólapon Kusztos Endre rajzát használta fel.
A hatvanas évek végétől már közlő, akkor főiskolás szerző nem sokáig élvezhette a sajtó biztosította népszerűséget, egy elszólása miatt az állambiztonság élénken érdeklődni kezdett iránta. A rendőrségen le kellett adnia verseit is. Egy interjúban így emlékszik erre: „éreztem, hogy tovább
figyelnek, nem elégedtek meg azzal, hogy elvitték a kéziratokat” (a Pillangó a homlokomon című évfordulós interjú szerzője Székely Ferenc). A nyolcvanas évek közepéig pókháló lepte be tollát, aztán az Igaz Szó
folyamatosan közölte verseit. Az ezredfordulót követően a Bölöni Domokos alapította Súrlott Grádics irodalmi kör tartotta frissen a tintát a tollban. 2007-ben Kökényvár a senki földjén címmel saját költségén jelent meg első saját kötete.
Igen messziről kezdtük a friss kötet útját, mentségünkre szolgálhat, hogy már a rómaiak is tekintettel voltak arra: a könyveknek is megvan a maguk története. Nem csupán a szerzőknek. Mint tudjuk, 1990 előtt más volt a súlya meg a gyakorisága is a leírt és kinyomtatott magyar szónak, mint utána. Székely-Benczédi Endre is megteremtette magának az irodalom közös földjén az ő saját világát.
Túljutva az élet delén, elsősorban nem a lázadás, a világgal való perlekedés határozza meg sorainak alaphangulatát.
Az első vers sosem véletlenül kerül egy kötetben a többi élére. A Gyergyószárhegyen élt és tragikus körülmények között eltávozott Rafi Lajos (akit költőből cigány költővé próbáltak emelni-lenyomni) sorait mottóként kiemelő, A sokadik te lehetnél címűből idézzük az egyik lehetséges (tán legnagyobb) tévedést: „összetévesztetted magad / valakivel, aki te akartál lenni: / az is meghalt.” A pergő időben néha jó
lenne megállítani valamit, legalább az emléket (Álomzavar); a múzsa kedvessé érik (Tavasszal errefelé).
Népi ihletést több versben is fölfedezhetünk, példaként említhető a Hattyú őszi dala vagy a Pirkadatkor című. „Anyám mozdulatai pontosak és szépek voltak”, jellemzi a dagasztás kemény munkáját (Anyám nem félt).
Álomszerű, szürrealisztikus képekkel is gyakran szembesülünk („Valaki szivárványt kaszál” – Takarodó, „Kompót-szerelmet őriz/ a raktár” – Raktár; Alkonyati jósok, Tölcsér, Reggelek).
Kedveli a nem teljesen szabálykövető megoldásokat: a sorok szótagszáma váltakozó, a szerző sok esetben nem is szakaszokra, hanem kisebb egységekre tagolja a szöveget, se hangsúlyos, se időmértékes ritmusba nem kényszeríti a belső dinamikájú sorokat-mondatokat, a rím sok esetben távolról cseng vissza (Nem születnek bennem, Kerestelek sátrad alatt).
A lírát néha visszarázza a mindennapokba: „kérlek, feledkezz meg magadról. / Húzzunk magunkra, amit még lehet/ az álmainkból” (Rezonancia), „ne kérdezze senki, / hogy az a csók mivé aszott” – Múzsa első csókja, „Te másfajta zenét hallgatsz, / nem azt,amit én dúdolnék” – Begyűjteném szavaidat, ill. Napról napra, Néha azt hiszem, Esernyős kesergő címűek. A rég megélt szerelmet a biztonsággal asszociálja („Én téged ölellek. Minket a sötét, / a csend s a falak.”, illetve „Nélküled nem/ nőhet nappá a reggel. Hiába / húznám szét a függönyöket.” – Ez az áldott szoba). Más helyen éppen a hiány ural mindent (Kellenél).
Pár sorban ragad meg az ember számára fontos helyzeteket (Lépni kell!, Ez a hét is, Ahol a csendnek súlya van, Az öreg, Békességre vágyó hangulatban). Szinte végtelen egyszerűségű, rímmel-mértékkel nem ékesített sorokban pár mondattal születik a vers, az utánozhatatlan gondolatsor (pl. Égzengés idején). A képek, jelenségek legtöbb esetben jelképnek választattak ki (Új honfoglaló, Műholdfelvétel, „Palotánk”, Befejezetlen mondat).
Utódoknak hagyható fontos üzenetet is pár szóban képes vázolni, világméretűvé tágítva az emberi dimenziót (Tudod, hogy alattad / őseid pora. / Fölötted istened / lakik – Fiamnak c., ezek a kötet utolsó sorai).
A leírt sorok hamar ismerőssé válnak bennünk, hiszen az erdélyi olvasó számára nem teljesen ismeretlenek Székely-Benczédi Endre élményei, jelképei. Az ego háttérben tartása valószínűleg életkorbeli sajátosságok közé tartozik, ám éppen ettől érezheti az olvasó, hogy a kötet versei nem csupán egyetlen személyt (magát a szerzőt) érdekelnek… A múló ború, a rezignáltság, az izzadságszagtól mentes könnyedség adja a kötetnyi vers egyedi báját, a világot (és jelenségeit, történéseit) megismerni és értelmezni vágyással együtt.

Forrás: Erdőszentgyörgyi Figyelő, 2019/2. szám.