mert megelevenednek
nem tudsz bánni velük
nem engedelmeskednek

ha csak úgy hagyod kifolyni
magadból, mint egy alvajáró
az atmoszférából lecsipegeted
ami belóg a szobába
nem tudod kiszűrni mi az
ami megakad a torkodon
s végül megfullaszt

az övéi közé jött – mondta
s az övéi nem fogadták be
elment akkor a többiekhez
kik nem övéi – idegenek
ők kapva kaptak az alkalmon
befogadták, bekerültek

miről ismerjük meg egymást
kérdezzük azóta is

arról, mit kezdenek velem
tiszta szavú vagy karattyol

nem hozom le a csillagot
mert beporozod, nem ügyelsz rá
csak látni hagyom, ne vakon
kövess, járj fénye nyomán
rajta maradhatsz – rejthetetlen

nem a semmi ösvényén járok
lábam nyomát nem mossa el
sem tenger, sem szél, sem homok

így vagytok vele mind
kik engem követni mertek
senki el nem veheti
amit belőlem nyertek

a sötétből kijössz a fényre
eltűnik végre
pondrók iszkolnak likukba vissza
mikor meglátnak s felismernek
ha nem tértek idejében vissza

nem fenyegetlek véremen váltott
teremtményem
szavam kardéles tisztasága
választja le a világosságtól
a sötétséget

bennem nyer értelmet minden
s mindenki, aki „én vagyok”
mert feltámadtam

feltámadok

2019-04-21

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ