A karikós lábú szomszéd minden nap bejött a kicsi boltba. Zsebéből kilógott egy üres üveg nyaka. Hozta, hogy valami erősebb likid dolgot töltsek belé. Ne sört. Így mondta, valami erősebb likid dolgot.
Egy napon megállt az ajtóban. Mind a két tenyerével a zsebére csapott és azt mondta, maradjak nyugodtan, most üveget nem hozott, de a szerény véleményét igen. Erről a kicsi boltról.
– Hallgasson ide, főnök ! Maga tudja, ki volt az a Nagy Sándor?
– Miért ne tudnám ? Nagy Sándornál nagyobb hadvezér kevés volt a világon.
– Én nem arról a Nagy Sándorról beszélek, aki hadvezér volt, hanem arról, akitől maga megvette ezt a kicsi konyhát. És csinálta belőle ezt a kicsi boltot. Maga nem vette észre, hogy az emeleti rész jóval nagyobb, mint ez az alatta lévő kicsi bolt ? – kérdezte a karikós lábú szomszéd.
-De. Észrevettem. Az emeleti rész jóval nagyobb…
– Na, látja, erről van szó ! Ez a konyha, vagyis a kicsi bolt neki van építve a szomszédos, hatalmas háznak. A szomszédos, hatalmas ház gazdája egyszer átjött Nagy Sándorhoz. És azt mondta Nagy Sándornak, te, Sándor, olyan kicsi a konyhátok, hogy abban ti négyen tisztességesen el sem fértek. Éppen ezért én ennek a konyhának a felét tőled megveszem. Errébb hozom a falat, s a konyhátok felét odacsapom a kamrámhoz. Hogy legalább a kamrám legyen nagyobb. És ez a Nagy Sándor eladta a kicsi konyhájának a felét a hatalmas ház tulajdonosának. Ezért ilyen kicsi a maga boltja. Érti, amit mondok ? Ez a kicsinység átka. A hatalmas házhoz oda lehet csapni egy kicsi konyha felét. Vagy az egész kicsi konyhát. Mert úgy sem lehet abban a kicsi konyhában tisztességesen elférni. Ez a kicsinység átka, főnök ! Mert azt a hatalmas házat nem lehet odacsapni egy kicsi konyhához.

Igazat adtam a karikós lábú szomszédnak. Azt mondtam, csakugyan, ezért ilyen kicsi az én boltom. Ez a kicsinység átka. De nehogy nagyon elbízza magát a karikós lábú szomszéd, megtoldottam az ő igazságát egy megjegyzéssel :
– Azért a nagyságnak is megvan a maga átka…
– Ezt hogy érti ? – kérdi a karikós lábú szomszéd.
– Ezt én úgy értem, hogy ha arra a másik Nagy Sándorra, a hadvezérre gondolok, azonnal előjön a nagyság átka is. Mert az a híres Nagy Sándor miután meghódította Perzsiát, nem elégedett meg Perzsiával. Birodalmához akarta csapni egész Indiát. Sőt, Kínát is. Hogy legyen nagyobb az ő birodalma. Mikor még azzal sem bírt, amit már egyszer meghódított. Ez a nagyság átka. A nagyság soha nincs megelégedve a nagyságával. Ebbe is halt bele ez a hadvezér Nagy Sándor.
– Ez a kettő ugyanaz, csak más szemszögből nézve – mondta a karikós lábú szomszéd. – Hát nem azt mondtam, hogy azt a hatalmas házat nem lehet odacsapni egy kicsi konyhához ? Én a maga kicsi boltjának szemszögét választottam, nem a szomszédja hatalmas házát néztem. És nem Indiát. Ezért veszem észre mindig a kicsinység átkát. Mégis, maga milyen szemszögből nézi a világot?

Forrás: a szerző Facebook oldala