Meggyengült volna a szeme? Vagy a távolság tette, hogy nem egészen értette, az erdőszélen mi is történik. Úgy látta, mintha a bossz egy jatagánnal leszelne egy-egy darabot az asztalon elhelyezett csomagból, s a sorban állók egyenként eltűnnének vele.
Mintha zsírpapírba fognák be nekik, s ők azzal szaladnának haza.
Mintha vaj lenne, egy táblából egy kiló. Vagy mintha szilvaíz.
Mikor a komája megérkezett, megkérdezte:
”Mit osztanak?”
”Az erdei becsületet osztják.”
”Kilóra?”, kérdi Vadmalac.
”Pofára”, jön a válasz.
Hát ezen a kérdező elgondolkozott. Bekövetkezett ugyanis, amitől tartott.