álmomban üres falak közt jártam
kormosak voltak
féltem bent ragadok
valamikor itt laktak
akiket kerestünk
nem egyedül voltam
de mintha a ház én volnék
s bennem járkáltunk volna

*

mióta gépen írok
elidegenedtem magamtól

*

azt hittem erősebb vagyok
bármit tehetek életemmel
kidobálom belém rekedt szavaim
gondolataimban úszom

*

majd az ő szavaiban úsztam
bizonytalan volt, meddig tartok én
ő honnan kezdődik
engedelmes voltam

*

kés volt benne és kellett nekem
különben elmázolnak
kimetszi belőlem a nem odavalókat
hogy kísértésbe ne essek
szóval ostoroz

*

huzatos volt a világ
az Övéi közt nem kellett félnem
Igével jöttek, gondoltam:
kell a fegyelem, hogy el ne tájolódjak
amire hajlamos vagyok

*

ezek a belső utazások – nem is értettem
mikor szerelmemre se ügyeltem
pedig vakon imádtam még akkor –

anyám szava volt a legszentebb
kikaptam, mikor elhagytam a pénzt
s valamit kitaláltam –
sose hazudj, mondta

magas volt a pult mögött az asszony
akitől krumplicukrot vettem
féltem tőle, úgy emlékszem

menekülök, mióta tudom az eszem
férfiak üldöznek meg asszonyok
odaadom, amit kértek
csak békén hagyjatok

a miértet sem kérdeztem mikor megtudtam
van Isten s közel
vizsgál s szerencsés vagyok
hogy hallhatom, mit mond

a szócséplést mindig utáltam
a lényeget akartam hallani
de csak foszlányokat tudtatok
————– ————– ——–

2019-04-03

1. Gergely Tamás:
   2019. április 25. 05:05

   Jó, hogy megtaláltad

2. Nászta Katalin:
   2019. április 25. 15:24

   Mindig szerencsés voltam

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ