Fehér Illés műfordításaiból

Darvak és cékla – Ždralovi i cvekle

Mikor éppen arra gondoltam,
mondanom kellene valamit,
az úton két
bajszos hercegovinai bukkant fel,
de az is lehet, montenegróiak voltak,
az egyik suttogva megkérdezte
érzem-e az üröm illatát

Nem tudtam mit
felelni

Karommal
az éppen arra folyó
folyó kiszáradt
medrére mutattam

Majd az égre
néztem
és darvakat láttam
Verbász felett Feketics felé szálltak

Elmentek a hercegovinaiak,
de lehet montenegróiak voltak
Szomorú voltam
mert a darvak
alacsonyan repültek
És valamit
mondani akartam de
a forróságban elaludtam.
Álmomban céklát ettem,
szám sarkában vörös lé
szikkadt és a nyállal keveredett
majd felső ajkamról
az alsó ajkamra ragadt.

*

aman pomislih da trebam
nešto da rečem
kad putem naiđoše dva
brkata Hercegovca,
možda bejahu i Crnogorci,
pa me jedan od njih šapatom priupita
čujem li da miriše pelen

Nijesam znao što da
rečem

Pokazivao sam rukom
u presušeno korito
neke rijeke
koja je tuda proticala

Onda sam pogledao gore
u nebo
i vidio ždralove kako lete,
kako prelijeću Vrbas i odlaze ka Feketiću

Hercegovci odoše,
a možda bejahu i Crnogorci
Mene uhvati tuga
jer ždralovi
nisko letješe
Pa izustih da nešto
rečem i zaspah
od sparine.
Usnio sam kako jedem cvekle,
kako mi se na uglovima usana
crvena vodica skorila i sa pljuvačkom izmiješala
pa se sa gornje na
donju usnicu lepljivo premiještala.

Srđan Sekulić (Priština, 1993)

Fordította: Fehér Illés

Forrás: Ezüst híd-Srebrni most

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ